Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története

Esztergom egészségügyének töredékes története az Árpádok előtt és alatt

leg a zsinagóga, Kohn Sámuel szerint az ország első zsinagógája

8 körül találta az Esztergomban is járt bécsi rabbi a zsidó negyedet, Jiczáh ben Moseh tett említést először a Hévízi-tónál látott zsidó asszonyok rituális fürdéséről. Elképzelhetetlen, hogy ilyen fejlett közigazgatású és központi fekvésű középkori városrész, a Civitas Strigoniensis ne rendelkezett volna kórházszerű egészségügyi létesítménnyel. Egyik korabeli oklevelet „in domo Hospitalis Sancte Crucis (de Strigonio)"

9, vagyis az esztergomi Szt. Kereszt-ispotály házában állították ki. Tehát létezett Szt. Kereszt-ispotály, ám topográfiai elhelyezkedésének valószínűségéről megoszlanak a vélemények. A nagyérdemű Némethy Lajos szerint a várban (in Castro) állott,

10 ami az elkülönültség, s a nehezen megközelíthetőség szempontjából egyaránt kérdéses. Sinka Ferenc Pál és Reiszig Ede szintén a városon kívül eső Kovácsi rész plébániatemplomának maradványaival azonosította,

1

1 Pedig a Kovácsi nevű pénzverőhelynek (a pénzverés szintén esztergomi privilégium volt) a tőle északra fekvő csuti monostor faluja szélén a csutival közös ispotálya volt.

1

2 Horváth István az eddigi ismeretek birtokában a mai Kossuth u. 58—66. sz., illetve Magyar u. 2. sz. határolta területre, az egykori Szt. Kereszt-templom (amely Pázmány Péter összeírásában a székesegyházi főesperesség plébániájához tartozott) közelében valószínűsíti a Szt. Kereszt-ispotályt, melyet a városban elfoglalt helye, az alatta rejtőző klastrom-xenodochium-szerű romhalmaz, továbbá a jelzett építési terület későbbi sorsa egyaránt indokol.

1

3 Hiszen az 1777-ben készült Eperjessy-féle térképen ezen a tájon xenodochium található,

1

4 továbbá az emeletes Gogolák-ház a XIX. század elején még a gyógyítást szolgálta.

1

5 Linzbauer főleg Toldy és Knauz forrásértelemzése alapján „Szent Lázár szegényei" kórházát említi, mint a poklosok, azaz leprások elkülönítő menedékhelyét. Magyary Kossá szerint viszont Szt. István király uralkodása alatt Lázárrend még nem létezett Esztergomban.

1

6 Knauz Nándor a rendház alapítását a Pozsonyi Krónika alapján Szent István korára vezeti vissza.

1

7 A nevezett krónika szerint nagy királyunk a Lech-mezei csatából megcsonkítva és elcsúfítva hazatért „gyászmagyarok" utódainak, vagyis a leprásoknak alapította 1000-ben az esztergomi xenodochiumot.

1

8 A megállapítás annyiban hihető (és nem bántó), hogy a leprásoknak néha valóban az orruk-fülük hiányzik, mint az augsburgi vereségből visszatért vitézeknek. A leprások (vagy hasonló bőrbajban szenvedők, pl. bőr-tbc, bőrszifilisz) tartós vagy végleges elkülönítése mindenképp azt jelenti, hogy felismerték a baj fertőző természetét, és szinte gyógyíthatatlan tulajdonságait, így helyesen oldották meg az ellene való védekezést. Lélektanilag (is) szerencsés volt. a szerencsétlenségben a szerzetesi életforma és szigor, a betegek bizonyára könnyebben viselték el a társadalmi kizártságot, az életből való kivonulás szomorú szertartását. Hazánk „huzatos" története még a királyok lakhelyét is alig kímélte, a lepra eltűntével pedig megszűnt e nyomasztó emlékű épületek szerepe. Felvetődik tehát a kécdés: hol is állott a leprásokat befogadó xenodochium, azaz leprosorium Esztergomban, ha azt István király alapította 1000-ben! Az egyházi szegényápolás nagy ismerője, Ratzinger szerint 1181-től működött Esztergomban a Szt. Lázár-rend kórháza.

1

9 Első hiteles forrásadatunk is ebből az időpontból származik, amikor egy Szentkirály, Nyír és Dorog közti határjárás alkalmával említik a „cruciferorum Sancti Lazari" földjeit. A lázárosok kórháza tehát a királyi városon kívül, a dorogi és táti út közötti Lázár-dombon, a mai Sintér-ház helyén lehetett. Topográ9