Sárosiné Pusztai Rózsa: A Milleniumi Esztergom az idegenforgalom tükrében

Tartalom - 3. ESZTERGOM VÁROS TÖRTÉNETI KERESZTMETSZETE

3.Esztergom város történeti keresztmetszete A magyar Dunakanyar kapujában, erdős hegyek koszorújában fekvő Esztergom a magyar nemzet történetének kiemelkedő helye. Nemcsak történelmi múltja, de híres műemlékei, muzeális kincsei, kultúrtörténeti hagyományai, ódon hangulatot árasztó óvárosi utcái, jelentős kulturális rendezvényei is Magyarország nemzeti zarándokhelyévé teszik ezt a kis várost. Ez a - földrajzi adottságai révén az őskortól folyamatosan lakott hely - már a kelták ( Kr. 350-től ), majd a rómaiak ( Kr. u. I-IV. sz. ) korában fontos szerepet játszott a környék életében, amikor Solva néven a római limes jelentős castruma és települése állt itt. Országos jelentősége a magyarok honfoglalása után emelkedett, amikor Géza nagyfejedelem ( 972-997 ) ide tette székhelyét. Itt - a római Castrum helyén kiépített várban - született fia, az államalapító Szent István király ( 1000-1038 ), akit itt is koronáztak királlyá 1001. január 1-én. István király alapította az esztergomi érsekséget ( 1001 ), amely a mai napig a magyar katolikus egyház központja. A pénzverés feletti felügyeletet az esztergomi érsek gyakorolta, de az ő jogkörébe tartozott a magyar királyok koronázása is - majd ezer éven keresztül. Esztergom két és fél évszázadon át királyi székhely és egyházközpont volt. A vár alatt az Árpád-kori Magyarország legjelentősebb városa alakult ki, gazdag kereskedő- és iparos-polgársággal. Ezt a jelentős várost pusztították el a tatárok 1241-1242 telén. Bár a várat nem tudták elfoglalni, és a város is hamarosan újjáépült, IV. Béla a királyi székhelyet Budára helyezte át. A XIV-XV. században a város magja ( a " királyi város " ) ugyan királyi fennhatóság alatt maradt, de az érseki Víziváros és számos külváros egyházi kézbe került. A királyi udvar távozása, a gazdasági élet visszaesése ellenére a város kulturális szerepe és súlya - föleg egy-