Pifkó Péter [et al.]: Esztergom helytörténeti kronológiája a kezdetektől 1950-ig

1914. augusztus 4-én útnak indult a város háziezrede, a 26-os gyalogezred, valamint azok az esztergomi hadkötelesek, akiket a 14-es nyitrai honvéd gyalogezred huszár és tüzér alakulataiba soroztak be. A 76-os gyalogezred katonái is visszatértek fö állomáshelyükre Sopronba. Az itthon maradottaknak a legnagyobb nehézséget a romló gazdasági helyzet, az élelmiszerellátás akadozása jelentette. A mezőgazdasági munkát a nők és a gyermekek végezték. A világháború jelentős emberáldozatokat kívánt Esztergomtól is. A harcterekről folyamatosan érkeztek a hirek az elesettekről. Eigymás után jöttek a sebesülteket szállító vonatok, s a város kórházaiban önkéntesek segítették ellátásukat. Az országos események hatására a katonaság és a közigazgatás helyi vezetői 1918. október 31-én csatlakoztak a Nemzeti Tanácshoz. A Tanácsköztársaság kikiáltásakor 1919. március 21-én Esztergomban is direktórium vette át a hatalmat Szokob János elnökletével. A Forradalmi Törvényszék elnöke Győry János lett. A trianoni békekötés nyomán létrejött új határok Esztergom politikai és gazdasági életét igen érzékenyen érintették és további sorsát alapvetően meghatározták. 1923-tól - 1938-ig a Duna jobb partján lévő Komárom és Esztergom vármegyét egyesítették Eisztergom székhellyel. A Duna bal partján maradt fontos gazdasági területek elvesztésével jelentősen romlott a város élelmiszerellátása, a piaci forgalom csökkenése pedig a kisiparosok értékesítési lehetőségeit is rontotta. A két világháború között a lakosság megélhetését a mezőgazdaság mellett a korábban is meglévő, de csak alig fejlődő kisüzemek biztosították. Ezek azonban csak kevés embert foglalkoztattak, s megmaradtak a családi részvénytársaság szintjén A lakosság a helyi munkahelyek hiánya miatt a dorogi bányában és annak üzemeiben talált megélhetést. Nagy vonzerőt jelentettek a pesti üzemek is. ezért sokan költöztek a fővárosba. Továbbra is működőképes volt a kisipar. 1937-ben 56- féle szakmában 1006 kisiparos dolgozott. A kereskedelem fejlődési lehetőségei is beszűkültek, továbbra is kisvárosi szinten maradtak az üzletek. 57 fűszer és vegyeskereskedés mellett 132 kisebb üzlet működött ebben az időben. Az első világháború utáni lassú újjáéledés során tovább népesült és fokozatosan terjeszkedett a város. Elsősorban a vasútállomás környéke épült be kertes házakkal, villákkal. A város vezetői Esztergom iskola, fürdő és műemléki város jellegét igyekeztek kiemelni és népszerűsíteni. Ezeket a törekvéseket szolgálta az 1930-as évekre megépült vízivárosi iskolaegyüttes, az új szenttamási meleg vizes uszoda és 1934-38 között a III. Béla idejéből származó vár feltárása. Ekkor váltak országosan ismertté Esztergom múzeumai, gyűjteményei. 24