Pifkó Péter: Fürdőélet Esztergomban

A márványlépcsőt rejtő tornyos épület 1968-ig a Kis-Duna sétány egyik hangulatos épülete volt. A Hévíz-tó délkeleti végénél állt a már említett középkori eredetű káptalani malom. A török alóli felszabadulás után a lőpor malmot ismét átalakították, s gabonát őröltek benne. Helischer József erről is megemlékezik: „ ... Nevezetes a kétkerekű malom, amelyet a több mint 60 lépés hosszú 40-50 lépés széles körülfalazott tóban fakadó melegvíz hajt. ..." Az 1840-es évek elején a nagysurányi malom mintájára Gramling Ignác ácsmester új szerkezettel szerelte fel s „angolamerikai rendszerű" műmalommá korszerűsítette figyelembe véve a Duna mindenkori vízállását is. A malomhoz kapcsolódva itt is működött a káptalannak fürdője. A Bajcsy Zsilinszky út 12es szám alatti malom a 20. század elején a Kereskedelmi és Iparbank tulajdonába ment át, s 1946-os leégéséig apróbb átalakításokkal üzemelt. Ugyancsak az 1840-es évek elején nagy tervekkel állt elő a káptalan. Egy korszerű az akkori igényeknek megfelelő szálló építését határozta el. A Hévíz, tavat az 1838-1840 közötti években feltöltötték. A már említett Gramling Ignác és Zofal tervei szerint mindössze egy év alatt el is készült a klasszicista stílusú új szálloda. Az épületnek nagy figyelmet szentelt a fővárosi sajtó is. Már 1845-ben így írt a Pesti Divatlap tudósítója Vachot Imre: A basilica, s a város szélén álló gyönyörű kúpfödeles kápolna után Esztergomban legszebb épület a káptalan fürdöháza, me Ily Pestre is beillő díszes kávéház és vendéglővel van kapcsolatban. " Szintén a Pesti Divatlap 1847-i számában Bökfy Zakariás így tudósít a fürdőről.: „... Tisztelet becsület Esztergom bíráinak mert a hajdani poshadt, büdös békafészek helyén csinos fürdőt emeltek, mellyben olly csinos leányka kínált meg fürdővel, hogy alig tudtam elhatározni, mikép szemeim fürösszem-é szemei kék tengerében, vagy az uti port mossam le magamról. ..." 12