Pifkó Péter: Fürdőélet Esztergomban

A B 5. jelű kút első, létesítéskori vízminőség-vizsgálatát Hankó V. végezte el, hosszú ideig (1953-ig) nem is készültek újabb teljes vcgyelemzések a strandfürdő karsztvizeiről. A 700-850 mg/l összes oldott anyag tartalmú, 25-27 nkf keménységű, Ca Mg hidrogénkarbonátos jellegű langyoskarsztvizet egészen a 60-as évekig, a -jelenleg is érvényes „kettős vakkisérlet"-alapú minősi tés bevezetéséig - gyógyvízként tartották számon (Papp F. ­Schulhof Ö.: 1957.), - később viszont már az „ásványvíz"-minő­sítést sem érhette el (1992-ig az 1000 mg/l-nél kisebb töménysé­ge, jelenleg pedig az egyes alkotók kisebb koncentrációi, illetve a 80-as években megnövekedett N03-tartalma miatt). A Szent István kút koncentrált megcsapolásának a forrásokra és a korábbi kismélységű kutakra gyakorolt hatását nem vizsgál­ták, az új feltárásra alapozva építették meg 191 l-ben a fedett uszodát, majd 1927-ben az 50 m-es sportmedcncét. A Mala-for­rást továbbra is használták: a felszín alatti 3-4 m-es csapolási szintről centrifugáiszivattyúkkal emelték ki a 25-26 °C-os karsztvizet még az 50-es években is. A csőkutak közül később már csak a I. és V. számúakat használták "Női fürdő mrdence­forrás", illetve „Kőfürdő-forrás" elnevezésekkel (1. ábra). A kö­zeli barnakőszénbányák- elsősorban Dorog-Tokod - bányvízeme­léseinek növekedése következtében a strandfürdő hasznosítható karsztvíz-hozamai mar a 40-es évek végén csökkenni kezdtek: 1955-ben a forrásalagútban 4040-4670 l/perc tavaszi maximális hozamokat mértek a BME munkatársai, a B 5. jelű kútpedig már csak 500-600 1/perc-et szolgáltatott a terepszint alá süllyesztett túlfolyószinten. A Szent István kútban és a Tokodon mért karszt­vízszintek, valamint a Duna-vízállások közötti összefüggést elő­ször 1946-47-ben vizsgálták részletesebben (Kassai F.: 1948.). 1949-ben Párkányban, a Török-füdővel szemben az VS-1. jelű szénkutató fúrás 93 m mélységben, az oliQC.én fedőösszletben ve­tőzónát harántolt, amelyből 350-400 l/perc 41 °C-os feltörő­termálkarsztvizet nyertek. A fúrást hévízkúttá képezték ki és mellette strandfürdőt létesítettek. (Mar 1931 -32-ben is feltárták a főkarsztvíztárolóval összefüggő felsőoligocén homokkövet a_St._ Imre téren, ahol 117,5 m-ből 90 l/perc 37 °C-os vizet kaptak, de azt a fúrást nem állandósították.) 59

Next

/
Oldalképek
Tartalom