Pifkó Péter: Fürdőélet Esztergomban

Az esztergomi strandfürdő vízbázisainak főbb karszthidrogeológiai jellemzői Dr. Lorberer Árpád tudományos főmunkatárs VITUKI RT. Hidrológiai Intézet 1095 Budapest, Kvassay Jenő úti. Az esztergomi langyos karsztforrások Magyarország legnagyobb kiterjedésű és gazdasági jelentőségű karsztvíztároló rendszerének, a Dunántúli-középhegység mezozóos (főleg triász időszaki) mészköves-dolomitos alaphegységi „főkarsztvíztároló"jának természetes megcsapolásai. A vízrekesztő és hőszigetelő jellegű harmadidőszaki fedőképződményekből sziget-szerüen kiemelkedő nyíltkarsztos hegységrészekbe beszivárgó csapadékvizek jelentős része nagy mélységbe kényszerül és csak az előtéri medencealjzat kőzetein keresztül-szivárogva és felszín alatti útja során felmelegedve jelenik meg a hegységpercmi termális karsztforrásokban. A hegység ÉK-i szárnyának regionális erózióbázisát a Duna alkotja, a folyam mentén, a vízzáró fedőképződményeket megszakító szerkezeti töréseknél fakadtak Tata, Szomód, Dunaalmás, Pátpuszta-Wirthpuszta (Patince-Virt), Ebed (Obid), Sárisáp, Esztergom és É-Buda langyos, illetve D-Buda hévforrás-csoportjai a Gerecse-Pilis-Budai-hegységek peremein. A budapesti meleg és langyos forráscsoportokra és hévízkutakra települtek az ország legjelentősebb gyógyfürdői, de a többi langyos forrást is évszázadokon keresztül használták balneológiai vagy ivóvíz ellátási célokra. Okleveles adatok szerint Esztergomban már a XII.-XIII. században gyógyfürdő működött, valószínűleg a későbbi Török-fürdő (Bcrényi Zsigmond u. 22.) helyén. A vár tövében fakadó Prfmáskút-forrás 23 °C-os vizét később vízellátásra használták (a múlt században a Petz-féle vasgyár, később a városi vízmű, majd a szovjet katonai kórház részére). A jelenlegi strandfürdő vízbázisai (l.sz. ábra) a múlt század második felétől kezdve épültek ki. A környéken hosszú ideig csak ún. „Héwíz-mocsár" terpeszkedett, amelyet lóúsztatásra használtak. 57