Pifkó Péter: Fürdőélet Esztergomban

kozó, liszt és gabonakereskedő, a későbbi szeszgyáros bereite a káptalani gőzmalmot. 1885-ben Eckstein a káptalani gőzmalom helyiségében „ a tisztaság követelményeinek mindenben megfelelő több rendbeli fürdőt" nyitott. Ez „egy nagyobb és egy kisebb társas fürdőt, továbbá három magán fürdőt kabinetet, teljes fürdökészlettel" foglalt magában. A nők délelőtt 8-10 óra majd délután 2-4 óra között látogat hatták, amíg a férfiak 10-12, valamint délután 4-8 óra között vehették igénybe szolgáltatásait. A 19. század közepétől a város kevésbé módos rétege sem volt elzárva a fürdési lehetőségtől. A Nagy-Duna sétányon szabadstrand és úgynevezett kosár fürdők álltak rendelkezésükre. Vezér halála után is működött szabadstrand a magyar gőzhajó állomástól egészen a Kutyaszorítóig. A Kis-Dunán a Hajós Egylet székházánál, (zeneiskola) az 1860-as évek elejétől 1890-ig minden év május 1 -én megnyitotta uszodáját Korányi József a Tanítóképző és a Bencés Gimnázium tanára. E vállalkozása mellett a helyi sportélet egyik motorja volt. Úszás, torna, atlétika, vívás, korcsolyázás szervezése, egyletek létrehozása, tanfolyamok szervezése tartozott feladatai közé. Uszodájában elkerített kosárfürdő is volt, s „szabadúszóknak" a „Dunafürdőt" ajánlotta. A polgárok válthattak bérletet igen jutányos áron, de egyszeri fürdésre is volt lehetőség. Ugyancsak lehetett úszóleckét venni egyszeri alkalomra, de 8 forintért már egész nyári idényre min den nap 1 leckére is beiratkozhattak. A fürdőzők bérelhettek lepedőt, törülközőt, nadrágot, „czélszerű uszóöltönyök" is kapha tők voltak. 1912-ben határozta el a Hajós Egylet, hogy székházat épít a Korányi uszoda helyén. VAfcOSl KÖNYVTÁR ESZ1ERGOM 17