Pifkó Péter: Fürdőélet Esztergomban

E/t a/ úgynevezett Kis fürdőt a vízivárosi déli városfal és a kiil ső nagysánc közötti árokban építették 1605- után. A fürdő helye a Mattyasovszky kertben az u.n. Mattyasovszky bástya mögött található. Ez a fürdő túlélte a török uralmat. Az 1683-as török visszafoglalás utan az újratelepülő Vízivárosba ferencesek érkeztek, s építettek rendházat és templomot. E fürdőt ők használták, mint arról Palugyay Imre tudósít. „ ... Egy másik forrás létez a Gramling-féle ácstéren (Franciskaner -Bad), ennek erei a város falán kívül annak déli oldalán buzognak fel, ez említett forrás közelében hajdani nagyszerű fürdőhelynek maradványai jelenleg is láthatók, most ezen forrásnak vize a sz• Ferencz - rendiek által egyedül posztókészítésnél használtatik ..." Nemcsak Palugyay leírása, de a korabeli térképek is tanúskodnak a fürdő meglétéről. Villányi Szaniszló még 1891 -ben is említi, bár megjegyzi, hogy a fürdőt kívülről földdel feltöltötték, s csak egy lépcsőlejáraton jutnak a belsejébe. A világítást a kupola tetejébe épített hengeres laterna biztosította. A 20. századra a kupola beomlott, belsejét szeméttel, földdel töltötték fel. Nemcsak a Víziváros déli végén fakadtak melegforrások, hanem az északi részében is bővizű forrás eredt. Ez működtette az úgynevezett Malom fürdőt, s a vízemelőgépet. A malomból elfolyó melegvizet három nagy kádban fogták fel, mint azt 1756-ban Krey térképén ábrázolja, s Malom és hévíz fürdő, a török időből címen említi. Arról, hogy a törökök itt fürdőt építettek volna semmiféle írásos emlékkel nem rendelkezünk, de ismerve a török fürdőkultúrát nehéz lenne elképzelni, hogy a legbővizűbb melegforrást kihasználatlanul hagyták volna. Valószínű, hogy a vár alatti heves ostromokban elpusztult, s csak a török alóli felszabadulás után épült újra a malom, s a hozzátartozó medencék. 9