Osvai László: Az Esztergomi Kolos Kórház építéstörténete 1892-1902

1901

1901 A

z elmúlt év szeptemberében lezajlott orvoskongresszus és a kórházépítés munkálatai felkeltették a város érdeklődését az egészségügy iránt. Számos cikk és írás foglakozott ebben az időben ezzel a témával. Az Esztergom és Vidékében például cikksorozat indult "Orvosi Kartell" címmel, melyben így írtak gyógyító elődeinkről: "Az orvosi kart bármilyen rosszak is legyenek a magyar orvos megélhetésének viszonyai, az emberi hivatásnak azon 'magaslatán látjuk, a hova. a kalmárkodéts szelleme fel nem érhet"... (108) Az Esztergomi Közlönyben a közegészségügyi viszonyokról, nehézségekről írtak. Alapproblémaként jelölik meg a csecsemőhalandóság és a fertőző betegségek nagy számát. Rámutatnak az orvos és bábahiányra. Elgondolkodtató, hogy "4 ezernél több községben nincs bába, vagy is 100 ezer szülésnél nincs igazi segítség." Vagy: "a Belügy miniszter múlt évi jelentése szerint 1 779 község, melynek nincs orvosa, és 141 körorvosi állás betöltetlen" (109) Dr. Gönczy Béla orvosigazgató kiadja az 1900-as évről a szokásos jelentését: 885 beteget / 593 férfit és 292 nőt / kezeltek, 509-et a belgyógyászaton / 347 férfi és 162 nő /, 290-et a sebészeten / 217 férfi és 73 nő /, 43-at a szemészeten / 27 férfi és 13 nő /, 25 nőgyógyászati beteget ápoltak, a maradék eset szülés volt. A 885 beteg közül 827 volt magyarországi, 191 esztergomi és 223 Esztergom vármegyei. A pontos kimutatások foglalkozásuk szerint is regisztrálták a betegeket. Ezek szerint,: 274 iparos, 172 földműves, 135 napszámos, 122 cseléd, 23 gyári munkás, 18 hivatalnok remélt gyógyulást a kórházban. 160 műtétet hajtottak végre és 139-en gyógyultak, 12-en javultak besorolást nyertek. 87