Osvai László: Az Esztergomi Kolos Kórház építéstörténete 1892-1902

1892

első helyen jelölt Vaszary Kolost pan­nonhalmi főapáttá, és szeptember 21-én beiktatták ebbe a méltóságba. Hat éven keresztül igazgatta, irányí­totta, vezette Szent Márton hegyéről a rendet. Hogy eredményesen azt az is bi­zonyítja, hogy 1891 júniusában megkap­ta a Ferenc József rend nagykeresztjét. Ekkor merült fel neve először Simor Já­nos utódaként. Októberben írta alá a király a már idézett kinevezést. November 17-én tisztelgő látogatást tett nála Budapesten egy küldöttség élén Helcz Antal, Esztergom polgármestere. Vaszary Kolos a következő beszédet in­tézte az egybegyűltekhez: Midőn Esztergomból, mint egysze­rű szerzetes távoztam, nem is álmod­tam, hogy így lássam viszont tanár­kodásom legkedvesebb városát... A leg­nagyobb kegy úgy hívott engem e fon­tos méltóságra, hogy ha kitértem vol­na előle, már nemcsak a méltóságot, de a terhet, a munkát utasítottam volna vissza ... Esztergom felvirágoztatásán kell mindnyájunknak munkálkodni... Emelni akarom a várost, nemcsak anyagilag, de szellemileg is, mert azt akarom, hogy Esztergom, mint egykor a kereszténységnek, úgy most a ma­gyarságnak végvára legyen...Igaz, benső szeretetet viszek magammal önökhöz Esztergomba, de azért a régi maradok, mert mint a történelem ta­néira sokszor ismétlem magamba n azt, amit a spártaiak macedóniai Fülöp­nek írtak, mikor az legnagyobbnak érezte magát: "Nézd meg árnyékodat, vájjon nagyobb leszesz-ef" - én a régi akarok maradni. Hogy a város iránti szeretetemnek már most látható jelét adjam, nem aka­rok üres kézzel székvárosomba vonul­ni. A Párkányt Esztergommal össze­kötő állandó vash íd és a direkt Buda­Esztergom vasúti összeköttetés tárgyá­ban már előzőleg beszéltem Baross mi­niszterrel, egykori kedves tanítvá­nyommal, egyúttal rövid időn belül egy tápintézetet fogok Esztergomban ala­pítani a felsőmagyarországi tanítók gyerekei száméira. Végül arra kérem a polgármester urat, hogy Esztergomba vonulásom alkalmával mellőzzenek m inden ünne­pélyességet s engedjenek engem csende­sen bevonulni, s ami költséget az ün­nepélyességekre szántak, örvendeztes­sék meg azzal inkább a szegénye­ket." (3) így azután a leírt csendes, szinte ész­revétlen módon érkezett Esztergomba. Nagyobb ünneplés nélkül történt meg február 7-én a prímási kápolnában a püs­pökké szentelése is, melyet Gelimber Alajos nuncius végzett Boltizár József és Palásthy Pál segédpüspökökkel együtt. 1892. március 10-én, Budán régi ta­nítványai - 80 tagú küldöttség - tiszte­legtek nála Baross Gábor kereskedelmi­ügyi miniszter vezetésével. A küldött­ség vezetője így köszöntötte Vaszary Kolost: ... "Főméitóságodnak tanítványai nem is lehettek rossz tanulók, mert nem csak a tantárgy érdekességével, hanem tudományosságával s szíve jóságával 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom