Osvai László: Az Esztergomi Kolos Kórház építéstörténete 1892-1902

1902

rosom gyarapodását." Bogisich Mihály kanonok: "Magyarországi Szent Erzsébet, a szegény betegek odaadó ápolója támo­gassa imájával az intézetet." Frey Ferenc országgyűlési kép­viselő: "Gyógyulva hagyják el sokan e há­zat, hogy szolgálhassák még sokáig a hazát." Dr. Seyler Emil megyei tiszti fő­orvos: "Szolgáljon e díszes épület, mely Ő Eminentiája magas áldásával s a most elhangzó kalapácsütésekkel nyeri ün­nepélyes betetőzését, a testi fájdalom s nyomor enyhítő helyéül, - a felebaráti szeretet s emberi rokonérzés állandó ta­nyájául - s a hazai orvosi tudomány mintatelepéül," Niedermann József rendőrka­pitány: "Légy h irdetője a jelennek és a jövő századoknak, hogy van és volt Magya­rországnak egy Bíboros Hercegprímá­sa, ki nemcsak legnagyobb és legna­gyobb volt kartársai közt az egyház, a haza és a király iránti hűségben, ha­nem a ki ezen intézet létrehozásával fényes bizonyságát adta annak, hogy áldott jó szíve telve van a szenvedő em­beriség iránti szeretettel" Dr. Perénvi Kálmán Esztergom járási szolgabíró: "Találják meg itt sokan a legdrá­gább földi kincset, a jó egészséget," Dr. Gönczy Béla kórházigazga­tó főoivos: "Isten áldása kísérje e kórház m ű­ködését. " Dr. Áldory Mór tanács orvos: "Legyen ezen zárókő, az emberi szenvedések záróköve," A kalapácsütések elhangzása után az alábbi dokumentumot helyezték el a márványtábla mögötti üregbe: 108

Next

/
Oldalképek
Tartalom