Osvai László: Az Esztergomi Kolos Kórház építéstörténete 1892-1902

1902

Itt állu nk egy fáradalmas hosszú út határkövénél, melyre a sikert Esztergom nevével az irgalmasság angyala véste he, s aranyos szárnyainak viszfényével ragyog az emberszeretet mindazon szivekben, melyek a jó tettnek önmagába rejtett nemes jutalmáért áldozataikkal járultak a szent czél oltárához, ezen új közkórház felépítéséhez. Vigasztaló minden ily alkotás az eszmék forradalmának, - a régi társadalmi rend döngetéseinek, s a létért elszántan folytatott küzdelemnek - különben aggodalmas tünetei közt, a borús látóhatár szelíden ragyogó csillaga és bizalmat fakasztó oázisa azon tagadhatatlan tény, hogy a humanisztikus irány is jobban, mint valaha megtalálja áldozóit. E város, mely tekintélyes vagyona mellett is szegény, mert feladatai alatt görnyedez, hivatalos minőségében nem sokkal többet adhatott az alkotás művének hű vezetésénél, ha mégis ily tekintélyes menhelyet bírl emelni szenvedő polgárainak és vidékének, azért tehette, mert megtalálta a szeretet kulcsát pártfogói és közönsége szívéhez, ezer, száz vagy néhány tégla árával járult a nagy adakozók ezreihez és tízezreihez, aki többet nem adhatott, vigasztaló bizonyítékául annak, hogy a szeretet szelíd lánca átvonul az egész társadalmon s megnemesíti annak egyetemét. A gazdag és szegény eggyé lettek a szeretetben és eggyé lesznek azok hálájában, akinek szeretetüket szentelték a szenvedőkében. Az általános egyenlőség e földön ábránd, mely megtörik az emberi viszonyok és dolgok elenyészhetetlen különbözőségén, s nem. azok az emberiség nagyobb barátai, kik elérhetetlen álomképeket tehetetlenül kergetnek, hanem akik egyenlővé tudnak lenni a szenvedők szeretetében és megosztják velük Isten adományait. Nagy jótevők, és irgalmas adakozók, kik nélkül a, szeretet ünnepét ma itt nem ülhetnénk, ti megértettétek és felfogtátok, mi legnagyobb jót tehetek felebarátaitokkal. Nincs drágább java az embernek egészségével, agg vagy ifjú, gazdag vagy szegény Isten adományainak élvezésében, sorsa, könnyebb elviselésében és emberi feladatai betöltésében mind az egészségre, mind. élete legdrágább kincsére szorul. Boldog, aki bírja, esdve kéri vissza, aki elvesztette s jótevőit áldva tér meg Istenéhez, ki általuk legalább enyhet lelhetett, midőn gyógyulást. neki többé a szeretet sem nyújthatott. Ebben van mélyen t isztelt közönség a kórház nagy jelentősége, érdeme, alapja, zárköve és betetőzése. Igen, e falak, szeretethői épültek fel, s minden kövüket meg fogja szentelni a szenvedők és megvigasztalandók hálája. 100