Osvai László: Az Esztergomi Kolos Kórház építéstörténete 1892-1902

1902

Jogos volt a hála, melynek hő fohászai néhány pillanat előtt az Úr trónja felé szállottak. Jogos az a visszhang, amelyet az érseki hely nők úr ő Méltóságéinak ajkairól ellebbenő imák szíveinkben keltettek. Megszűntek immár azok a súlyos gondok, amelyek évtizedek óta aggasztottak. Kielégítést nyert az a közszükséglet, amelyet hosszú időótafájóan éreztünk. Megvalósult az a forró óhaj, amelyet a keblek régóta tápláltak. Diadalra jutottak azok a nemes törekvések, amelyek évről évre növekedni látták eléíh,arcosaik seregét. Hetven éve csaknem, hogy városunkban, az újabb időben Helischer József 1833-ban először pen dítette meg a kórh ázépítés eszméjét. Lankadatlan fáradozáséinak köszönhető, hogy az áldásos intézmény 1838-ban 10 beteg számára, vagy mint az idevonatkozó feljegyzésekben olvasható, 10 "nyoszolyával" ellátva megnyittatott. Az ugyanezen évben pusztító árvíz hullámai azonban a kórházat, vagy hogy korhű kifejezéssel éljek 'az ispita' épületét sem kímélték meg. Java részében új építkezés vált szükségessé. A munkálatok azonban anyagi erő hiányában igen lassan haladtak. A kórház csak 1844-ben lőn rendeltetésének átadható. Jól lehet a város ezen idő óta mindent elkövetett, hogy kórházát az igényeknek megfelelővé tegye, mindazonáltal évtizedek óta érezte már, hogy a haladó kor kívánat mait a régi szűk épület kielégíteni nem képes. A tudomány vívmányai, az egészségügy fejlettebb követelményei, a város és a megye érdekei folyton sürgették, hogy nagyobb szabású, korszerűiéig berendezett kórház emeltessék. Az a lelkesedés, amely honunk elfoglaláséinak ezredik évfordulóját méltó emlékekkel megörökíteni törekedett, döntött a kórház sorsa felett. Közóhajtássá lőn, hogy hazafias felbuzdulásunk maradandó bizonyítékéiul az új kórház megalkotása választassák. Nemes szándékéit azonban alig valósíthatta volna meg városunk, ha terve kivitelének záloga gyanánt ő Eminenciája, a bíboros hercegprímás nagylelkűsége az építés költségeire 50 ezer körönéit felajá nlan i nem kegyeskedik. Dicső példáját, amelyet hálás kegyelettel fognak őrizni mindig a város évkönyvei, lelkesen követte a helybeli Takarékpénztár, amelynek t, igazgatóséiga 40 ezer koronát áldozott az em98