Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002

A proletárdiktatúra bukásától Gönczy Béla haláláig

költöztetik a Gondozót, és határozatot hoznak működésének anyagi bázisáról. Tavasszal Gönczy Béla tőle szokatlan módon a város nyilvánosságához fordul két alkalommal is. Először az Esztergom és Vidéke március 25-i számában írt terjedelmes cikket "Kolos Kórház bővítése" címmel. Kötelességének érezte, hogy tájékoztassa a város közönségét a kórházban történő eseményekről. Leírta, hogy a 80 000 pengős folyószámla kölcsön nem egészben deficit, "hiszen azt a behajtás alatt levő gyógydijak tömege igen nagy részt fedezi." Érvelt a kórház bővítése mellett. Szükségesnek ítélte a Kolos Kórház egyesülését a Simor Kórházzal, hisz 1902-től, mikor 27 982 volt az ápolási napok száma, ez 1928-ra 55 616-ra nőtt. Ezt a betegtömeget el kellett valahol helyezni. 1920ban egységes adminisztráció mellett indult a két kórház. A "valutaromlás idejében mindig elkésve s nem kellő mértékben emelte meg a minisztérium a napi ápolási díjakat, úgy, hogy 1924. december 31-ig 35 432 pengő 41 fillérnyi deficitünk keletkezett.. .1925-ben végre /de csak május 1-től /4 pengőre emelte, sikerült is a deficitet 13 313 pengő 97fillérrel 22118 pengő44 fillérre csökkenteni... 1926ban nyilvánvaló lett a Simor Kórház vezetőségének az az elhatározása, hogy gazdaságilag a Kolos Kórháztól el akar válni." Ekkor Gönczy Béla megtette az első lépéseket a Kolos Kórház bővítésének engedélyezésére, "mert bármily kellemes kapcsolat is áll fenn a két kórház közt, meggyőződésem, hogy a Kolos Kórház boldogulásának ez az egyediili kulcsa." "Ahhoz tehát szó se fér, hogy a Kolos Kórházat ki kell bővíteni" -írta az igazgató. Ha nem bővítenék, nem lenne képes a 80 000 pengős kölcsön törlesztésére. Áldoznia kell a városnak is e célra. Ugyanakkor nem akar hálátlan lenni a Simor Kórház felé sem, és azt a törekvését hangoztatta, hogy a Simornak új feladatot kell találni. A rekonstrukció, érdeke a lakosságnak is, hisz az új "tiszta műtőben" a betegek gyógyulása gyorsabb lesz. Ha a laboratóriumi anyagokat nem kell a fővárosba szállítani, hanem helyben értékelik, hamarabb juthatnak a doktorok kórisméhez. A röntgen modernizálásával kevesebb sugárterhelés éri majd, mind a betegeket, mind a vizsgálókat. Egy modern, megújult intézményben magasabb fokú lehet az orvosképzés is. Terjedelmes cikkét így fejezte be: "egy teljesen kidolgozott és az összes hivatott fórumok által szabályszerűen letárgyalt bővítési terv és költségvetés áll a Népjóléti Minisztérium bírálata alatt, s ha minden -akadályt nem ismerő - törekvésem dacára ennek megvalósítása nekem mégsem sikerülne, lelkiismeretem nyugodt, hogy a közönség, a kórház s a közegészségügy érdekében részemről minden megtörtént, aminek megtörténnie kellett." Az év második felében a kórházrekonstrukció kérdésében lanyhulni látszott az érdeklődés, ezért Gönczy Béla újra tollat ragadott és ismét vezércikket írt az Esztergom és Vidékében, "A Kolos kórház helyzete" címmel. (105) 90