Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002

A proletárdiktatúra bukásától Gönczy Béla haláláig

még a helyükön. A december 30.-i testületi ülésen így fogalmaztak: "eminens érdeke, úgy a kórháznak, mint a város közösségének, hogy nevezettek a kórház vezetésében továbbra is részt vegyenek, s annak éléről még el ne távozzanak... személyük elvesztése feltétlen káros hatással lenne a kórház jó hírnevére és legjobb, illetve legeredményesebb működésére." Szükség is volt Gönczy Béla tekintélyére, ugyanis az 1926. évi 124 000 N. M. sz. körrendelet a kórházakat 2 csoportra osztotta és ennek megfelelően pl. a személyzet javadalmazása is különböző lehetett. A rendelet a Kolos Kórházat a kisebb kórházak csoportjába tette. Gönczy Béla tisztelettel, de kellő eréllyel tiltakozott a miniszternél: ..."nem csak magam érzem ezt leminősítésnek...a mostani egészségügyi congresszuson jelen volt kórház igazgatók közül nem egy kérdezte tőlem, hogy miért történt ez a leminősítés? Esztergom város közönsége előtt pedig az a kérdés merül fel, hogy miután fejlődésben levő kórházát nagynak gondolta, mily okból soroltatik most a kisebbek közé?., .ágyaitik száma 200..a nagyobb kórházak csoportjába jutottak kisebbek is pl. 185 sőt 163 ágyas kórház is.. .harminc évi működésem célja mindig az volt, hogy naggyá fejlesszem kórházamat... Alázatosan kérem, hogy méltóztassék e kérdést revidiálni." Rövid összefoglalót is közöl a miniszterrel a kórházról. Beszámol arról, hogy közel 3 év alatt "a test összes tájain végzett" műtétek száma 1791 volt. Összesen 11 gyakornoki hely van engedélyezve a Kolos Kórházban, tehát minden osztályán folyhat orvosképzés. A személyzet helyzetét is szem előtt tartva így fejezte be a miniszterhez írt levelét: "S miután a háború előtt szerzett szerény vagyonok megsemmisültek, az orvosokat pedig munkájuk majdnem teljesen a kórházhoz köti, úgy, hogy azon kívül is alig marad idejük magán-praxisra és a jövedelem biztosítás feltételei igazán a minimumra vannak redukálva, az orvosok s tisztviselők ma sokkal fokozottabb mértékben vannak fizetéseikre s annál inkább özvegyeik a nyugdíjra utalva, mint az előtt. Ezért vagyok bátor a kórház személyzete, s a családjaik érdekében az ügy revisióját kérni, a melyből kifolyólag helyzetük javulását, s úgy a mi - miként annak idején özvegyeink és az árvák jövőjének biztosabb alapra való helyezését reméljük." Ha a kórház anyagi helyzetét vizsgáljuk 1927-ben sem lehettek optimisták a vezetők. 1926. végére döntően az ápolási gyógydíjhátralékból 1 044 501 200 korona hátralék halmozódott fel. Gönczy Béla vizsgálatot kért a Kórházbizottságtól az okok feltárására. Ezt az átvilágítást Huray Ferenc ny. városi főszámvevő és Bleszl Ferenc kinevezett főtanácsos, takarékpénztári elnök végezte el. Részletesen elemezték az 1927. február 7- február 18-ig terjedő időszakot. Ebből a jelentésből idézek: "Visszatekintve 1920-ig a betegszám és az ápolási napok száma így alakult: 1920 1921 1922 1 502 46 566 1 596 47 764 1 692 48 982 86