Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002

A rendszerváltástól napjainkig

az egészségügy felső vezetése. A kórház menedzsmentje február 28-án 3 megye egészségügyi felelőseivel közösen / Győr-Sopron, Fejér és Komárom-Esztergom / találkozott az OEP / Illés Béla / és a Népjóléti Minisztérium / Lépes Péter / képviselőivel, és megismerkedhettek az új elképzelésekkel. A találkozó összefoglalójáról Pák Gábor igazgató helyettes így írt: "A minisztérium és a kormány egészségpolitikájának egyik fő ismérve az, hogy nagyobb súly kerüljön a kórházon kívüli egészségügyi betegellátásra, ...110 000 kórházi ágy van jelenleg Magyarországon, ebből 70 000 tűnik reálisnak.. .első lépcsőben 10 000 ágyat kíván a minisztérium megszüntetni." (263) Elhangzott az az információ is, miszerint az OEP a többletkapacitással működő intézmények fenntartóit június 21-ig értesíti, hogy mely feladatokra nem köt finanszírozási szerződést. Mindez természetesen érintette a Vaszary Kolos Kórházat is. Április 4-én az összdolgozói munkaértekezleten az előző évet értékelték. Megtudhatták az érdeklődők, hogy az infláció és az áremelkedések ellenére az OEP csak a kórház múlt évi költségvetésének 1/12 részét folyósítja 1995-ben is. így 61 423 699 forint tartozást sikerült felhalmoznunk. Pedig az ágyak száma tovább csökkent. Míg 1994. decemberében még 800 ágyon, 95. áprilisában már csak 745-ön gyógyítottunk. A kórház ekkor még 1 152 embert foglalkoztatott. Az egyre nehezebb külső körülmények ellenére megközelítőleg 50 millió forintot / 20 millió önerő, 20 millió pályázat és 9 millió önkormányzati támogatás / sikerült a műszerállomány fejlesztésére fordítani. Részletes statisztikai adatok kerültek ismertetésre az egyes osztályok teljesítményéről. Bár mindenki tudta, hogy bizonyos szakmákban katasztrofálisan rossz a pontrendszer, és becsületes munkával nem lehet eredményeket felmutatni, mégis a teljesítmények ismertetése egyfajta feszültséget és megosztottságot, ki nem mondott félelmeket hozott a kórház életébe. Hiába hangsúlyozta Szontagh Csaba: "Nem a szakmák megszűnéséről, hanem észszerű működtetéséről beszélünk. Amikor változtatnunk kell, akkor változtatni tudjunk azért, hogy élve maradjunk." (264) Az erők összefogására pedig óriási szükség lett volna. Nem valósultak meg azok a remények, melyek a megyei fenntartáshoz fűződtek. Bár a Vaszary Kolos Kórház nevében megyei kórház lett, a finanszírozása azonban maradt városi. így fordulhatott elő, hogy nálunk ekkor 1 HBCS pont 36 ezer forint volt, más hasonló intézményekben bizonyíthatóan ez az összeg 50 ezer forint is lehetett. (265) Persze nem csak a Vaszary Kolos Kórházban voltak feszültségek és problémák. Az egész egészségügy vajúdott. Nem véletlen, hogy november 11én a Parlament előtt 50 ezer egészségügyi dolgozó kért 35 százalékos béremelést, a kórházak részére a működési költségek 10 százalékos megemelését, illetve az 55 éves nyugdíjkorhatár bevezetését. Kórházunkat 200 tüntető képviselte. 217