Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002

A rendszerváltástól napjainkig

ber 18-án levélben a következőket válaszolta: "az elmúlt év során több intézmény jelezte, hogy jelentős finanszírozási gondjai merültek fel. Az esetek felülvizsgálata során bebizonyosodott, hogy azok intézeti hatáskörben rendezhetők, a csődeljárás lefolytatása nem indokolt."... Ezt követően 8,2 millió forintot utaltak át a kórháznak, ami természetesen az adósság hatodrészét sem oldotta meg. 2 fontos dologban bízhatott a kórház közössége. A megyéhez való csatlakozástól azt remélték, hogy a nehéz gazdasági helyzet, a megyei szorzók elfogadásával járó bevétel emelkedéstől javulni fog, illetve a kórház rekonstrukciójával a minőségi fejlődés útjára lép az intézmény. Az 1992-es LXXXIX. számú törvény a címzett és céltámogatások 199395 közötti pályázatokról rendelkezett. Erre a lehetőségre a Vaszary Kolos Kórház is számított és beadásra került a pályázat a kórház nagyívű rekonstrukciójára. Elsőre a pályázat nem nyert, de óriási lobby munka indult be, hogy ezt a lehetőséget az Önkormányzat illetve a kórház kihasználhassa. Az intézmény történetében már számos alkalommal jelentett kiutat a súlyos helyzetből egy új beruházás, mely a fejlődés újabb lehetőségét teremtette meg. Az 1994. február 8-án megtartott összdolgozói munkaértekezleten már nem csak a Város, hanem a működtető önkormányzat vezetői is részt vettek. Az átadási megállapodást még 1993. november 10-én írta alá Könözsy László polgármester és Kovács György Zoltán a Megyei Közgyűlés Elnöke. Ebben a Város vállalta, hogy az alapellátást leválasztva a kórházról, annak működtetését a megyének átadja. A megye pedig, hogy "az eddig gyakorolt szakmai tevékenységek csak a Vaszary Kolos Kórház vezetésének egyetértése mellett változtathatók" - írták a megállapodásban. Az orvosigazgatő kinevezéséhez is a Város egyetértése lett kikötve. Az értekezleten a megye vezetői reményüket fejezték ki, hogy a létrejött megállapodás hasznos lesz mindkét félnek. Esztergom vezetői pedig biztosították a kórházat arról, hogy a Város erejéhez mérten tovább segíti a kórházat. Szontagh Csaba részletesen ismertette a dolgozókkal az intézmény helyzetét. 1993-ban 800 ágyon / 680-120 Esztergom-Dorog /, 208 752 / 175 375- 33 377 / ápolási napot teljesítettünk, 12, 54 / 13,06 -12,02 / átlagos ápolási idővel dolgoztunk. Őszintén szólt a nehézségekről is. Elmondta azt is, hogy a reális igényű műszerfelújításunkhoz 200 millió forintra lenne szükség. Az értekezlet végén mindenki számára meglepő módon az igazgató felajánlotta lemondását, melyet azonban sem a Város, sem a megye nem tartott szükségesnek. Maradt tehát a kórház vezetője Szontagh Csaba. A másik nagy álom a rekonstrukció is ebben az évben került a megvalósulás stádiumába. 274