Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002

Előzmények

ási tudás és tapasztalat előtt, mely a betegek gyógyítását ily körülmények között is ily magas fokra emelte. Csodálni fogod a tudós főorvost. De ha elgondolod, hogy mit tehetne ily tehetség, szorgalom, önfeláldozás és tudomány egy hozzá méltó kórházban, elszorid a szíved, és nem tudsz feleletet adni"... 1895-ben felsőbb utasításra szétválasztják a kórházigazgató és a városi főorvosi státuszt. Feichtinger Sándor, mint kórházigazgató ekkor vonul nyugdíjba. Munkaviszonyát 1873 december 4-től ismerik el és 250 Ft nyugdíjat állapítanak meg neki. Mint városi főorvos még tovább dolgozik. Az 1895. július 8.-i egyesítési ünnepségeken / Szentgyörgymező, Szenttamás és a Víziváros egyesült Esztergommal / az újjáalakult Kórházbizottságban is szerepet vállal. 82 éves korában írta meg 456 oldalon "Esztergom megye és környéke flórája" című munkáját. Lemondva az állami funkcióiról, mint nyugdíjas még magángyakorlatot folytatott, azonban látásának romlása egyre jobban akadályozta praktizálását. Az új kórház alapkőletételi ünnepségén / 1900. szeptember 2. / már nem tudott részt venni. Szeptember 27-én Budapestre utazott. Schulek Vilmos /1843-1905/ szemész, egyetemi tanár, aki a hályogműtétek elismert korabeli specialistája volt, megoperálta. A műtét sikerült, az agg tudós orvos otthonában még fogadott betegeket. Csendesen hunyt el 1907. január 5-én, életének 90. évében. Síremléke ma is látható a Belvárosi temetőben. Feichtinger Sándor 59 éven keresztül élt boldog házasságban Massa Máriával. Feleségén és gyermekein / Oktávia, Elek, Ernő, Győző, ifj. Sándor, Margit és Blanka / kívül az egész város gyászolta a múlt század legnagyobb esztergomi orvosát. Feichtinger Sándort követően rövid ideig Mátray Ferenc vette át a régi kórház irányítását. Fontos érdemei vannak az új közkórház építéséért folytatott küzdelemben. 18