Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002

1948-1970

gyógy eredmény ével. Véleményem szerint dr. Rajner szaktudása, fáradhatatlan szorgalma, a tüdőbetegekkel való bánásmódja és kiváló gyógyulási eredményei méltóvá teszik a tüdőszakorvosi cím vizsganélküli engedélyezésére." 1934-ben kötött házasságot, Fetter Beatrix lett a felesége. Sajnálatos, hogy korának egyik legnépszerűbb esztergomi orvosa nem hagyott hátra megemlékezéseket, hiszen híres betegei is voltak. Gyógyította Serédi Jusztiniánt, Babits Mihályt és Mindszenty Józsefet is. Puritán, mélyen vallásos ember volt, aki politikai csatározásokban nem vett részt. Egész életét a gyógyításnak szentelte. Kopasz László így emlékezett halála körülményeire: "Szomorúan emlékszem vissza halálára. Ma is élénken él bennem a történet. Egy nap bejött és arra kért csináljak neki EKG-t. Elkészítettem és előhívtam - akkor még elő kellett hívni a filmet - a szalagon előttem egy nagykiterjedésű infarctus képe volt. Álltam és nem mertem bemenni hozzá. Tábori Lajossal beszéltem meg végül, aki azt tanácsolta, ne mondj semmit, tedd elé. Kizárt dolog, hogy Ő nem tudta a diagnózist, mégis csak azt mondta: elég ischaemiás ez a görbe. Nem feküdt be az osztályra, de otthon maradt. Mi Lajossal naponta jártunk hozzá. Mosonyi László még én is hallgattam őt az egyetemen - nagynevű tanársegéde volt Haynal Imrének. Ő volt kijáró konzultánsa az esztergomi kórháznak és egyben jó barátja is Rajner Jánosnak. Miután már 2 hetes volt Muki bácsi infarctusa, pizsamában otthon elkezdett rendelni. Mosonyi másnaponta látogatta. Egy alkalommal ültek egymással szemben a fotelben és egy pillanat alatt, barátja kezei között halt meg valószínűleg rupturában." (205) Rajner János halála után pályázatot írtak ki a belgyógyászat osztályvezetői állására. Az Egészségügyi Minisztérium 11. Főosztálya a 4 pályázó közül Lélek Istvánt tartotta a legalkalmasabbnak és 1965. december 1-i hatállyal kinevezték a belgyógyászat élére. Lélek István 1924. február 17-én, Sümegen született. Elemi iskoláit Zalaszentgróton végezte, majd Bonyhádon járt gimnáziumba. 1948. április 19-én avatták doktorrá Pécsett. Rövid kitérő után Vácott volt alorvos, majd 1959-ben az ország egyik legfiatalabb főorvosaként került Sopronba. Itt szervezte meg az I. Magyar Arteriosclerosis Konferenciát. Esztergomban Tábori Lajos volt az adjunctusa, Kopasz László és Donhauser Vera a segédorvosai. A belgyógyászaton egyre karakterisztikusabban kezdett kialakulni a mai profilnak megfelelő arculat. 1965-66 fordulóján, az emeleten 5 ágyas kardiológiai őrzőt alakítottak ki, melynek vezetésére Kopasz László kapott megbízatást. 166 Lélek István