Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002

A proletárdiktatúra bukásától Gönczy Béla haláláig

A kórházban Rajner János, a Simor alorvosa tiszteletbeli főorvosi kine­vezést nyert. Elkészült az előző 1931-es év zárszámadása is. (116) A kórház költségvetése 27 626 pengő deficitet mutatott. A tárgyévben 2 216 beteget ápoltak, és 48 929 ápolási napot teljesítettek. 1 betegre 22 nap jutott. A kór­házat a megyéből 1 009, a városból 992 beteg kereste fel, de Budapestről 13­an, Pest megyéből 12-en, Csehszlovákiából 45-en, Hont megyéből 11-en jöt­tek. A Kórházbizottság február 24.-i ülésén Gönczy Béla részletesen foglal­kozott a kórház helyzetével. A múlt feltárásával kezdte beszámolóját. El­mondta, hogy a Kolosnak 2 régi tartozása van, az egyik, a Nemzeti Hitel­banktól felvett 80 000 pengős kölcsön, a másik a Csikós-féle ház kölcsönéből még fennálló 32 000 pengős tőketartozás. A célt abban jelölte meg, hogy a kölcsönöket törleszteni kell, a deficitet ki kell fizetni, és a kórházat működ­tetni kell. E hármas feladatnak a pénzügyi fedezetét abban látta, hogy a megfelelő ápolási díjakon felül plusz 22 fillért kellene felszámolni. Kilába­lást jelentene - vélte az igazgató - ha a Népjóléti Minisztérium az 1925-ben írásban is megígért 500 milliós papírkorona / 40 000 pengő / államsegélyt "sokszoros sürgetés és kérés" hatására kifizetné. A Kolos Kórház óriási erőfeszítéssel önerőből is jelentős eredményeket ért el. Csökkentette a deficitet, a sebészet épületét 7-8 000 pengőért 1931-ben átépítette, szigorú megszorításokat vezetett be. Önerőből azonban képtelen súlyos pénzügyi gondjait maradéktalanul megoldani. Küldöttség menesztését javasolta a Kórházbizottságnak a minisztérium­hoz, melynek tagjai meggyőzhetnék az illetékeseket a kórház nagyobb mér­tékű támogatásának szükségességéről. Áprilisban a Kolos kápolnájával foglalkozott a Kórházbizottság. Az ülé­sen megjelent Török M. Milburgis főnöknő is, aki elmondta, hogy saját költ­ségén elkezdte rendbe tenni a kápolnát. Felállványoztatta és egy vasgeren­da betételével kis kórust, alakíttatott ki. Szükségessé vált már a renoválás, hisz a falakon 30 éves kosz rakódott le és egyes helyeken olyan repedések keletkeztek, hogy "ezen át már madarak is jártak be" a kápolnába. A főnöknő célja az volt, hogy az addigi sötét tónusú belső teret világossá, barátságossá változtassa. Evek óta spórolt már ennek kivitelezésére. A nemes célt nem is vitatta senki, de azt már igen, hogy a tatarozás során eltüntették azt a 2 freskót is, amit még néhai Walter Gyula felkérésére Storno festett meg. A Bizottság rosszallását fejezte ki, amiért a munkálatokat előre nem jelentet­ték be és nem engedélyeztették. Sajó Lajos megvei tisztifőorvos kezdeményezésére és szervezésében az összes esztergomi elemi iskolában 1932-től ingyenes, állandó és rendszeres fogászati szűrést és kezelést vezettek be. Ebben nem volt első Esztergom, már az ország 14 városában folyt ilyen gondozás az elemi iskolákban. Esz­tergom volt viszont az első magyar város, ahol ezt az ellátást csekély díja­99

Next

/
Oldalképek
Tartalom