Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

hogy a kilencvenes évek elején szakmapolitikai támogatást adhattam többek között a Cserny Koraszülött Mentő Alapítvány állami támogatásához, a mesterséges megtermékenyítés korszerű technológiájának meghonosításához (Kaáli Intézet). Ez a 65 év, egy sikeres szakmai élettörténet! Van olyan, amit másképp kellett volna csinálnod? - A szakmai részét ugyanúgy csinálnám. Büszke vagyok az egyetemi éveimre, sokat tanultam Debrecenben, és azt folytattam a 7 j fővárosban, és itt Esztergomban önálló lehettem. Nem vágytam nagyobb babérokra. A kollegáimmal átmeneti, apró súrlódásokon kívül konfliktusom nem volt. Ma durva világot élünk, és azon imádkozok, hog\' ne legyen több súlyos fegyveres konfliktus a világon. Nagyon remélem, hogy további életemet a társadalmi béke fogja inkább meghatározni. Szeretnék még a szakmában dolgozni, amíg ez lehetséges. Tudom, hogy eljön majd az idő, amikor nem operálhatok, nem vezethetek majd szülést, de a járóbetegellátásban még magas szinten helytállhatok. Esztergomiként, hogy látod városunk helyzetét? - Esztergomnak, benne magamnak is sokkal jobb sorsot kívánok, mint amit most él át. Az elmúlt másfél év vegetálás volt. Szomorúan látom, mennyire lepusztult helyzetben van ez a jobb sorsra érdemes város. Az ország is nehéz helyzetben van. Egy dolgot tudok mondani mindenkinek, aki esetleg úgy érzi, hogy a jelenlegi politikai vezetés nem teszi meg azt, amit ő elvár, hogy azt a rengeteg sarat, ami az elmúlt 20 év hordaléka, mely már barikádszerűen előttünk áll, ezeket békében kell elbontani, elhordani, s ezt túlélni. Mindenkinek el kell dönteni, kiben bízik jobban és azt kell támogatni, közönyösnek nem lehet maradni. Szenvedni fogunk emiatt, hiszen túlfogyasztottuk, túléltük saját lehetőségeinket. Több hitel már nincs. Végezetül kórházunkról szólj néhány szót! - A kórházunk helyzete hasonló a többi magyarországi városi kórházéhoz. Lassan már csak a kezünk és az eszünk marad, lelkesedésünk és az erkölcsi tartásunk, amivel gyógyíthatunk. Szeretném, ha ennél mélyebbre nem süllyedne sem a szakma, sem a társadalmi körnvezetem. J 2011. november 98