Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

DR. BERBIK ISTVÁN Dr. Berbik István, kórházunk szülészet-nőgyógyászati osz­tályának vezetője a napokban ünnepli 65. születésnapját. Az intézmény vezetése, és vala­mennyi dolgozója köszönti őt, jó egészséget, és még hosszú, tartalmas munkában töltött éveket kívánunk neki. Isten él­tesse sokáig! Emlékszel az első napra, amikor beléptél a kórház kapuján? - Élénken emlékszem és sokszor eszembe jut ma is. Egy pénteki nap volt, február l-jén lettem ki­nevezve Sinka Gábor igazgató úr által. Eléggé viharos körülmé­nyek után, ami elsősorban nem az én személyemnek, hanem a máshonnan jött idegen, nem is­mert embert mindig is kíséri. Eb­ben az időben volt a „rendszer­váltás", polgármesterválasztás, kórház igazgatók leváltása, így a pályáztatási időszakom megle­hetősen elhúzódott. Másfél évig volt Zámbori fános a megbízott osztályvezető, aki tökéletesen vitte az osztálvt és a későbbiek­ben is kiválóan együtt tudtam vele működni. Honnan vezetett az utad Eszter­gomba? - Debreceni vagyok, ott szü­lettem. Édesanyám családja Er­délv keleti részéből származott, apámék családfája sváb eredetű volt. Magyar paraszti családokkal keveredtek és így alakult ki a mi sokgyermekes nagyszülői csalá­dunk. Ezek szerint nem volt orvos a családodban? - Nem! Édesapám az egészség­ügyhöz fogtechnikusként kapcso­lódott Debrecenben. Sok fogoivos küldte hozzá a „munkákat". Miért az orvosit választottad, és hol szereztél diplomát? - Elsőre felvételt nyertem az egyetemre, annak ellenére, hogv édesapám maszek fogtechnikus volt. Valójában a szervetlen kémia érdekelt, de azért választottam az orvosit, mert matematikából nem voltam kellőképpen felvértezve. Az orvosin matematikából nem 93

Next

/
Oldalképek
Tartalom