Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

- Messzire nyúlik vissza ennek a magyarázata. Kisiskolás korom óta él bennem egy vezetői szellem. Volt egy általános iskolai osztályfőnököm, aki 21 évesen kezdett el minket tanítani. Ő, amikor elbúcsúztunk - olvan ' J volt, mintha Anyánk lenne - azt mondta: arra vigyázz Péter, ha az életbe nem kerülsz vezetői pozícióba, akkor boldogtalan leszel. Boldog ember lettél? - Többnyire igen. Egy vezetőnek vannak barátai? - Hogy általában vannak-e, azt nem tudom. Nekem megadatott az a szerencse, hogv megválaszthattam a baráti körömet, másrészt olyan barátokra találtam, akikre illik is ez a szó. Elsőként említeném gyermekkori barátomat, Hetényi Andrást, aki a székesfehérvári érsebészeti osztályról ment nyugdíjba. De említhetném Dzsinics Csabát, akivel az egyetemi évek óta kötnek össze baráti szálak. Itt a munkahelyemen is kialakult egy olyan baráti társaság, akikre mindig számíthattam, nemcsak a szórakozásban, hogy csak Teleki Balázs, Perényi István, Dinnyés József, Pák Gábor és Hermann Károly nevét említsem. Érsebészettel foglalkozó barátodról emlékeztél meg. A mai esztergomi sebészetnek számos specialitása van, ebből egyik az érsebészet. Ennek a profilnak a kialakításában Neked is szereped volt. - Bizonyos értelemben igen. Mátyus Lajos Littmann Imrétől került Esztergomba. Ő tanított és lehetőséget adott, hogy e területen tovább képezzem magam. A '80-as évek elején, amikor Heténvi András barátom ott elkezdte az érsebészetet, az első embolektómiát egy szombati napon én csináltam Esztergomban, az Ő asszisztálása mellett. Beszélgetésünk elején említetted, hogy memoárt írsz. Néhány rövid írásod már megjelent a KórLapban is. Honnan ez a fajta érdeklődés? Hogyan jön össze a szike, és ha tetszik a toll? - Egyszerűen azt hiszem, senkinek sem szabad beszűkülnie egy mesterségbe. A kultúra kikapcsolódást nyújt, amit Id kell használni. Mindig olvastam, jó könyveket olvastam, és ezek a művek az emberben óhatatlanul a saját életével kapcsolatban is gondolatokat keltenek és ezeket néha leírtam. iL. ÍI&Á 69