Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

ba háromszor mentünk el, most Délkelet-Ázsiában dolgozunk. Ha rövid időre hazajöttünk, és volt valami problémánk, de anélkül is, régebben Szontagh Csabát, Gréger Ottiliát, mostanában Pák Gábort látogattuk meg. Szontagh Csabával indultunk első afrikai utunkra. Emlékszem, egy nagy közös ebédlő volt a kórházban, itt találkoztunk a kollégákkal. Igyekeztem mindenkivel jó kapcsolatot kialakítani. Itt akkoriban egy harminc ágyas szemészeti osztály működött, négyöt szemész doktorral. Ahova én kerültem Afrikában, százötven ágy volt, és eleinte egyedül voltam szemész. Itt sorban álltunk a műtétekért, ott gyakorlatilag éjjel-nappal operáltunk. Esztergomban tradicionálisan jó volt a szemészeti ellátás. A szembetegekkel való foglalkozást még Feichtinger Sándor kezdte el, és napjainkban Őri Zsolt végzi igen magas színvonalon. Te hogy látod a szemészet fejlődését általában, és itt, Esztergomban? - A szemészet fantasztikus fejlődésen ment át az utóbbi évtizedekben. Minden kongresszuson azt tapasztaljuk, hogy egyre több új technika honosodik meg. Amikor kezdtem a munkát, Halmai Ottó a híres Graefe-metszést végezte a Graefe-késsel. Tenrporálisan egy metszéssel felnyitotta a szemet. 1971-72-ben ezt ő brilliánsan csinálta. Elismert Kettessy-tanítvány volt. Román Jóska már a lencsebeültetéseket is rutinosan végezte. Emlékszem, patkányfarokkal varrtunk. A műtősnő Gödöllőről hozta a patkány farkakat, kihúztuk belőle a szálakat, és azzal dolgoztunk. Ma már mindez elképzelhetetlen, hiszen felszívódó varratokat alkalmazunk, sőt, varrat nélküli technikával is dolgozunk. Kezdetben Zeiss lupéval operáltunk, ez 4,5-szörös nagyítást jelentett, majd jöttek a mikroszkópok. Afiikában egy százötven ágyas osztályon dolgoztál. Mi ennek a vállalásnak a története? - Én ügy kerültem Afrikába, hogy előtte nem sokat operáltam. A dorogi rendelőből hívtak el, és hét évi rendelői munka után vállaltam az afrikai utazást. A Christoffel Blindenmission (CBM) hívott meg levélben. Először azt válaszoltam, hogy nem hiszem, hogy én lennék a legalkalmasabb erre a feladatra, de hozzátettem, ha nem találnak senkit, akkor vállalom. Szóval nem akartam menni. István és a gyerekek bíztattak. Én első perctől úgy éreztem, hogy ez a rnisszi6