Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

Milyen volt a viszonya a kórház más főorvosaival? - Egy kivétellel nagyon jó. Kocsis Istvánnal viszont nem tudtam kijönni. Juhász Laci volt az adjunctus a sebészeten. Egyik nap ő, másnap főnöke Kocsis István volt a szuperes. Szerencsétlenségemre csaknem mindig Kocsis főorvossal hozott össze a sors. Ahogy mondtam, volt némi sebészeti előéletem. Késhegyre menő vitáim voltak Kocsis főorvossal, aki nehezen viselte el, bog)' legtöbbször nekem volt igazam. Nem észérvekkel, hanem a tekintély védésével, agresszíven vitatkozott, én viszont mindig a beteg érdekét tettem első helyre. Később Kocsis főorvos fegyelmi tárgyalására 30-40 centiméter vastag kórlap mennyiséggel kellett, mint koronatanúnak elmennem. El is marasztalták őt. Én nem akartam bántani, nem pályáztam a helyére, de a magam igazát és a betegek érdekeit védtem. Hogyan került el a belgyógyászatról? - 10 évig dolgoztam a belgyógyászaton. Időközben a Dobozi úti Tüdőosztályt átszervezték. Amikor ez kiderült, az osztályról mindenki pánikszerűen a fővárosba menekült. Teleki főorvos egyedül maradt. Az igazgatóság úgy döntött, hogy a belgyógyászatról látjuk el 3 hónapos váltásokkal a feladatot. 1968 elején kerültem oda, és mivel terhes lettem a 2. gyerekemmel, a kollegák azt mondták, maradjak is ott. így lettem kezdő orvosa Lell-Ossy főorvosnak is, amikor megkezdte neurológiai működését. Szülésem után aztán visszakerültem a belgyógyászatra. 1972-ben különböztem össze Lélek főorvos úrral, amit én ma is az ő hypertóniájával és indulatos reakciójával magyarázok. Nem akarom részletezni a dolgokat, de ennyi év után is úgy érzem, a főorvos úrnak nem volt igaza. Szerintem, ha akkor alszik egyet a hirtelen elhatározására, minden másképp alakult volna. O azonban hangos, indulatos volt velem szembe és fegyelmit kért az igazgatótól, aki akkor Zsembery főorvos volt. Korábban ezt a tisztséget Lélek István töltötte be. - Igen. Az ő helyét vette át Zsembery főorvos, aki már ez előtt is szerette volna megszervezni Esztergomban is a sávfőorvosságot, és rám gondolt. Én azonban nem fogadtam el az ajánlatát. Időközben meghalt Oravecz Pista bácsi, aki a dorogi sávfőorvos volt. Az igazgató úr Lélek István kirohanása után hivatott és újra megismételte ajánlatát. Kiegészítette azzal az információval is, hogy a belgyó64