Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

ban. Lehet, hogy ez is hozzájá­rult ahhoz, hogy egy sokizületi gyulladást kaptam. Akkoriban ez gyakori volt és nagy betegségnek számított, gyakran halálos kime­netellel. Én annak köszönhettem az életemet, hogy édesanyámnak még leánykorából volt egy ismerős orvosa, dr. Flesch István, - később a XIII. kerületi Tüdőgondozóban dolgozott - aki a Bókay utcai kli­nikán volt gyermekgyógyász. Olvan szívvel, lélekkel ápolt, gyógyítótt, hogy neki köszönhe­tem, hogy életben maradtam. A klinikáról először mindennap, majd rendszeresen jött hozzám, injectiózott, kezelt. Amikor már jobban voltam, még a laborered­ményeimet is megjegyeztem és felmondtam Flesch doktornak. Ö javasolta először, hogy orvos le­gyek, ő volt, akinek nem csak az életemet, hanem a pályaválasz­tásomat is köszönhetem. Attól kezdve elszántan orvos akartam lenni. Ez az indíttatás később is mindig előttem volt. Az egyetemi évei alatt voltak-e hasonló meghatározó jellegéi em­heri-oktatói élményei? - Igen. Barátságot kötöttem dr. Szabolcs Paulával, aid kardioló­gus volt a Gottsegen Klinikán. O úgy kezelt engem, mikor szi­gorló voltam, mintha gyakornok lettem volna. Önállóan mutathat­tam be az új betegeket a profesz­szornak, adtam vénás injectiót, - akkoriban nagy divat volt a Strofantin - kifundálhattam és transzfundálhattam. Itt került először szoros kapcso­latba a belgyógyászattal? - Meg kell mondanom, hogy én imádtam a szülészetet és a sebé­szetet is. Mindkét területen na­gyon sokat dolgoztam és jelentős tapasztalatokra tettem szert. Az egyetemi évek alatt rendszeresen bejártam a klinikára és minden alkalmat megragadtam, hogy ta­nul Írassak. A Tétényi úti kórház­ban voltam szigorló, de addigra már olyan gyakorlatra tettem szert, hogy főnökeimmel, Lengyel Józseffel és Podronvai Lászlóval együtt operáltunk. Sokat dolgoztam, és már akkor kezdtem érezni, hogy valami nem stimmel a gerincemmel, egyre többször éreztem a fájdalmat. Szabolcs Paula mondta ki elő­ször számomra, hogy bármeny­nyire is szeretem a sebészetet és a nőgvógyászatot, az nem nekem való. Atgondoltam és beláttam, hogy más pályát kell választa­nom. Miért pont Esztergomba jött, is­merte már előzőleg is ezt a várost? - Nem, de ismertem Naszlady At­tilát és Holló Jánost, a Gottsegen Klinikán és tudtam, hogy ők ko­rábban Esztergomban dolgoztak. Tőlük kérdezgettem a városról és 62

Next

/
Oldalképek
Tartalom