Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.
Előszó
* M 1 «Sfcife ® tegség nincs. Ugyanazokkal a kórokozókkal találkozunk mindanynyian és az egyik emberből lesz bőrbeteg, a másokból nem. A belgyógyászati hátterét kerestem mindig a betegségeknek, persze ez nem mindig sikerült. Hisz akkor kevés volt még az ismeretünk. A kívülálló szemével ideálisnak tűnik egy olyan házasság, ahol mindkét fél orvos. - Semmi közös nincs bennünk legfeljebb az irodalmi érdeklődés. De ez nem baj. Árpád teljes egészében megtalálta a házon kívüli kapcsolatait, melyeket képtelen lennék felsorolni Benedek Istvántól Barcsay Jenőn át. Én itthon voltam a gyerekekkel, Árpád pedig élte az ő életét. Én fociztam, birkóztam, kirándultam a gyerekekkel. Nem fájó most hogy gyerekeit csak ritkán láthatja? - Ez az életem tragédiája. Amikor Árpád fiam 1987-ben elment Amerikába, nagyon boldog voltam. Amikor 1 év múlva hosszabbított, mert lehetősége volt rá, még mindig örültem. De továbbhosszabbított, sőt Zoltán is kiment utána. Elekor már szenvedtem. Mindig abban a tudatban éltem, hogy amit a gyermekeimmel elveszítettem, azt az unokáimmal pótolom. Erre, hogy ők nem itthon élnek, nincs semmi lehetőségem. Most, hogy visszatekint eddigi pályájára elégedett ember? - Ez nem egy olyan élet, amiről nagyon kéne beszélni. Tettem a kötelességemet, ezzel telt el ez a 70 év. Vissza kell vonnom azt is, hogy nem becsülték meg a munkámat, hisz a megyétől, a kórháztól és Esztergom városától is kaptam egy-egy kitüntetést. Hogyan élte meg az aktív oi-vosi tevékenység befejezését? - 1989-ben egészségem megromlott és rokkantnvugdíjas lettem. Emellett azonban végeztem a munkámat. 1993-ban a kórház rossz anyagi helyzete miatt több nyugdíjas főorvostól is megvált és nem is szólhattam semmit, mert rokkant nyugdíjas voltam. Amikor tavasszal megkaptuk az elbocsátást, gondoltuk, hogy a Semmelweis napon mindannyiunknak megköszönik a munkánkat. Ez azonban nem történt meg, bár decemberben volt egy nem túl jól sikerült központi búcsúztatás. Nem tartottam humánusnak ezt az eljárást, de azóta lezártam magamban mindent, elmúlt életemnek ez a része. 2006. január 22
