Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

dr. fodor ferdinánd 2007. december 20-tól, átkelve a Mária Valéria Hídon már személyigazolványt sem kell felmutatni, hisz megszűnt az országhatár. Nem titkolt célom az alábbi beszélgetéssel, hogy tartalommal töltsem meg a kapcsolatteremtés határtalanná válását. Fodor Ferdinánddal -párkányi családorvossala Poliklinikán beszélgettem. - Ebben a régióban születtem, Ipolyszalkán, Letkéssel szemben. Középiskoláimat Párkányban végeztem, aztán Csehországba kerültem az orvosegyetemre, Hradec Královéra, régebbi nevén Königgrátz. 1866-os königgrátzi csata gondolom mindenki előtt ismert. Dédapám is ott harcolt, apám azt mondta, hogy az öregúr elvesztette a csatát a porosz - osztrák háborúban, de fiam Te majd megnyered. Szerencsésen el is végeztem az egyetemet. Nehéz döntés volt a pályaválasztásod? . Alapiskolás korom óta tudtam, hogy orvos szeretnék lenni. A családban ugyan nem voltak orvosok, de szerettem a biológiát és a matematikát. Csodálkoztak is rajta, hogy, aki szereti a matematikát, miért megy oivosnak. Amikor az egyetemen az anatómiát magoltam, sokszor eszembe jutott, hogy jobb irány lett volna a matematika. Hogyan emlékezel vissza egyetemi éveidre? - Kemény dolog volt, mert én a Károly Egyetem Katonaorvosi Fakultására jártam. A normál egyetemi képzés mellett ez egy aszkétikus katonás életmódot is jelentett. Ne felejtsük, hogv akkoriban még kommunizmus volt. Családom miatt - nagyapám kulák volt - csak a katonaorvosin tudtam egyetemi végzettséget szerezni. A végzés után katonaorvos lettél. - Igen, Brünnben 2 évig dolgoztam kórházban. Az első szakvizsgámat 1989-ben belgyógyászatból tettem le Csehországban, a háziorvosit pedig már Pozsonyban. 2 év gyakorlat után Zólyomba kerültem alakulathoz. Kivártam a lehetőséget, mely 20 év után adatott meg, leszereltem és Párkányba jöttem. 199