Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

munkatárs nem kell, mert azok folyton szülnek. Jurányi Erika néni volt Dorogon a járási főorvos. O kreált nekem egy járási iskolaorvosi állást. Ez azt jelentette, hogy nyáron szak­vizsga nélkül a gverekgyógyászt helyettesítettem és ősztől iskola­orvosi feladataim voltak. A járás­hoz tartozó összes iskolát, óvodát bejártam, oltottunk, szűrtünk. Ember feletti munka volt, 1 évig bírtam, majd újra Esztergomban próbálkoztam. Bárdv igazgató úr akkor azt mondta, hogv most sincs sok lehetőség, lehetek rönt­genes, vagy szemész. A röntgentől mindig feltem és manuális szak­mára magamat nem tartottam alkalmasnak. Ezért unszolásomra az igazgató úr még egy lehetősé­get említett, de elmondta, hogy ez sem egy könnyű hely. így ke­rültem Markovics főorvos mellé a bőr és nemibeteg gondozóba. A főorvos úr már nagyon idős volt, mellette senki sem bírta ki soká­ig. Én azonban azt mondtam, ha fát vág a hátamon, akkor is ki fo­gom bírni. Milyen kapcsolatot tudott ki­alakítani Markovics főorvossal? - Kezdetben jó volt a viszony köztünk, de amikor Zoltán fiam­mal terhes lettem elhidegültünk. Amíg szülési szabadságom voltam 2 fiatal kollega jött az osztályra Halász Éva és Csisznik Éva. Szü­lés után tehát visszatértem a gon­dozóba, de onnan nem lehetett szakvizsgázni. Markovics főorvos úr 1967. januárjában megbetege­dett, így én egyedül maradtam a megyei gondozóba, és szakvizsga nélkül a főorvosi teendőket is el kellett látnom, természetesen minden plusztérítés nélkül. Esztergomban akkor még bőr­gyógyászati osztály is működött. - 44 ágyas megyei osztálv volt. A leggyakoribb betegséges, psoriásis, ekcéma, és a foglalkozási bőrbe­tegségek voltak és persze az alsó­végtagi lábszárfekélyek. Voltak szakmai sikerem is, egy Vertei szindróma genetikai hátte­rének felderítésére ma is szívesen emlékszem vissza. Mi lett az osztály sorsa Marko­vics főorvos halála után? - Markovics főorvos úr helyét meghirdették és így került az osztály élére Kiss Gyula és én elmehettem a szakvizsga előtti kötelező továbbképzésre. Akkor Nagy Mária látta el az osztályos teendőket. Október 6-án Király professzornál szakvizsgáztam. Gyula közölte velem, hogy azt látja jónak, ha a rendelő lesz az enyém. Bár én szívesebben ma­radtam volna az osztályon, de nem vitatkoztam. Rengeteg fi­19

Next

/
Oldalképek
Tartalom