Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

Most közel a 80-hoz, hogy telnek a napjaid? - Tegnap a kertet ástam, készülök a tavaszra. Megmaradt a barkácsszenvedélyem. Különböző mesterségeket tanultam meg. Vannak gépeim, fűrészelek, hegesztek, gyalulok. Ha nem titok szólj a családodról is. - Van 5 unokám és 1 dédunokám. A fiam Oroszlányban dolgozok egy osztrák cégnél. Elvált és 50 évesen született egy gyermeke. A lányom pedagógus a Babits iskolában. Az évek során bár nem itt születtél, de esztergomivá váltál!? - Igen. Régebben felvetődött bennem: nem kellett volna-e Ózdon maradnom? Ott nem lett volna annyi konfliktusom. Utólagosan a sors azt bizonyította, hogv jól döntöttem. Jártam az egykor 14 ezer embert foglalkoztató üzemben. Elbontották, elhordták belőle mindent. Emlékszem az egykori dübörgő gyárra. Most síri csend, romok, és gaz veszi körül. 2008. február 179