Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

Ezt az életformát hogyan tole­rálta a családod? - Feleségem szintén távolba járó lélek. O Budaörsön, gazdasági vo­nalon dolgozott. Sokszor együtt mentünk, és ez kicsit könnyebbé tette a dolgokat. Két közös gyer­mekünk van. Korábbi kapcsola­tomból Pesten él egy nagy fiam. Esztergomban egy városi kórházi traumatológiai ellátás folyik. Ko­rábbi munkahelyeden mennyire specializálódtál? - Isten ajándéka volt számom­ra a Baleseti Intézet. Ez abban is megnyilvánult, hogy a trauma­tológiai ellátás teljes spektrumát láthattam. Ez az Intézet a magyar traumatológia bölcsője volt. Más területen is vannak újdonságok, de a baleseti sebészetben az utób­bi 20 év óriási fejlődést hozott, így olyan helyen dolgozhattam, ahol, bár nem minden területen vettem részt aktívan a munká­ban, de erre a fejlődésre rálátásom volt. Napi 60-80 esetszám széles spektrumot jelentett. A progresz­szív betegellátás csúcsaként sok bonyolult esettel találkoztam, mely tágította a látókörömet. Az utóbbi 10-12 év, számomra a gyermeksérültek ellátásával telt el döntően. Az ország első gyermektraumatológiai osztá­lyán dolgozhattam. Ahol most szakmailag tartok, azt nagyrészt főorvosomnak, Hargitai Ernőnek köszönhetem és Kassai Tamás barátomnak. Hárman alkottunk egy olyan csapatot, amely mintát jelent számomra. Milyen impresszióid vannak az itteni leendő csapatodról? - Négy nap után úgy érzem, hogy ez az együtt dolgozó team itt is kialakítható. Ez azért is fontos, mert a traumatológia gyakorlása nem elsősorban egyéni bravúro­kat jelent, hanem csapatmunkát. A teamhez szorosan hozzátartoz­nak a nővérek, az ambulancián és az osztályon, az orvoskollégák: anaestheziológusok, sebészek és a többi a kórházban elérhető társszakmák képviselői és az idő­rendi folyamat végén természete­sen a rehabilitációs team is. Arról van szó, hogy a rászoruló beteg olyan helyre kerüljön, ahol azo­nos elveket, gyakorlatot vallanak a gyógyítók. Jelent-e számodra konfliktust, hogy az osztályvezetésre pályázó másik jelölt a helyettesed lesz? - Ez számomra semmilyen prob­lémát nem jelenthet, és nem is je­lent. Mi most együtt, tiszta lappal indulunk. A döntésben szerintem eddigi első munkahelyünk közti különbség nagy szerepet kapott, erről azonban egyikünk sem te­het. Azt szeretném, hogy Hámori Zsoltnak abszolút pozitív élmé­nyei legyenek a következő évek­160

Next

/
Oldalképek
Tartalom