Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

hogy amikor a „legmélyebben" voltam, mindig jött egy új feladat. A munkahelyeimet úgy változtattam, hogy hívtak, és mindig építkezhettem. Az egyik helyen a szakmát, a másikon a szervezést tanultam meg. Remélem ezeket a tapasztalatokat itt is hasznosíthatom. Nem rajtam fog múlni. A másik, ami erőt ad, azt egy szóban foglalhatom össze: a betegek! Az első találkozásunkkor szeretek hosszan beszélgetni, foglalkozni velük, megismerni Okét, így a későbbi találkozáskor sokszor elég egy kedves szó, eg)' érintés, egy simogatás, és könnyebben alakulnak a dolgok, még a kezelés mellékhatásai is enyhébbek lesznek. 2010. február 137