Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

munkahelyeimet, de az általános fásultságot itt Esztergomban kevésbé tapasztalom, mint máshol. Mondhatnám az emberek, itt kevésbé utálják egymást. Sajnos az orvostársadalomban ez nem ritka jelenség. 2 éve vagyok a Vaszary Kolos Kórházban, több osztályon is megfordultam, és nem észlelem a korábban más helyen tapasztalt mélyből jövő dühöt. Ez vitt arra, hogy az ilven embereket lehet pozitív dolgokra sarkallni, kapcsolataikat erősíteni. Hogy találtad meg pályád során ezt a pozitívnak értékelt kórházat? - A véletlenek és az ismeretségek befolyásolják az ember sorsát. 2 évvel ezelőtt úgy gondoltam, hogv olyan körülmények között, melyek akkor alakultak ki a tatabányai kórházban, nem szeretnék tovább dolgozni. Ezek inkább emberi, szubjektív dolgok voltak, mint szakmaiak. A tatabányai kórház jó kórház, sok kiváló szakembere van, de egy ilyen sok embert, szakmát tartalmazó intézményt másként kell menedzselni, mint ahogy ott történt. Emberileg nem tudtam folytatni. Nagy Ferenc főorvos úrral annak idején együtt szakvizsgáztunk onkológiából, Ót kerestem fel, megkérdezve, van-e számomra lehetőség Esztergomban. Pák Gábor orvos igazgató úr akkor azt mondta, onkológusra pillanatnyilag nincs szükség, de az urológián szívesen látnak. Tisztességes válasz volt ez, mint ahogy az is, hogy amikor szükség lett onkológusra, akkor erre a feladatra is megkértek. így kerültem ide, azóta is jól érzem itt magam. Milyenek látod Esztergomban az onkológia jövőjét? - Az esztergomi onkológia jövője nem választható el az ország onkológiai helyzetétől. Az orvoslás, így az onkológia is valamilyen szinten a pénzre alapozódik. A szakma sorsa magas szinten dől el, így nagyon nehéz központtól távol dolgozni és a jövőről nyilatkozni. Úgy látom, ma az onkológiában nem helyes irányba fejlődnek a dolgok. Franciaországra, Németországra, USA-ra hivatkoznak, hogy ott hogyan gyógyítják a betegeket. Magyarországon ezekre az országokra hivatkozni nem lehet, itt más a közlekedés, a betegszállítás, vagyis az infrastruktúra, és a szociális helyzet sem olyan, mint az említett országokban. Véleményem szerint meg kellene hagyni a vidéki kórházak onkológiai ellátását. Ugyanis a többi szakmával ellentétben, az onkológia nagyon jól kodifikált. Valamilyen biztos diagnózishoz biztos kezelési séma tartozik, ezektől el sem lehet térni. Nemrégiben egy nagy mm., 121