Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

aztán kettétéptem az iratokat, és az általános orvosi karra jelentkeztem. Sok orvos van a családodban? - Édesanyám rokonságában, Debrecen környékén több orvos is van. Hol születtél? - Csengerújfalun születtem, kétéves koromban átköltöztünk Szentendrére, majd Budapestre. Megkérdezhetem, hogy Istvánt hogy ismerted meg? - Édesapám agronómus volt, Szentmártonkátán egy tanyán dolgozott. Ott nyaranta gyümölcsszedésre egyetemi lányokat hívtak. 150 lány volt a táborban. István, aki az egyetemen tanított, tábororvos volt. Ott ismerkedtünk meg. En hatodéves voltam, és ő felajánlotta, hogy segít az ideg-elme vizsgámra felkészülni. Hogyan lettél szemész? - Nőies kis szakmát szerettem volna választani. Az egyetemen fél év volt a szemészet, akkor nagyon tetszett a Desmarres-kanál, amivel kifordítják a szemhéjat. Ma ezt már nem használják. Radnót Magdához jártam, érdekesnek találtam a szemészetet. Később, amikor napi 20-25 műtétet kellett elvégeznem, úgy éreztem, ez a kis szakma nem is olvan kicsi. Kimaradtatok a egészségügy egyre mai magyar súlyosbodó problémáiból, és teltettétek, amit szerettek. - Egyre inkább érzem, hogv mindez kegyelem, életutunk Isten kezében van. A misszióval találkozva azért imádkoztam, hogy István is ilyen munkát végezhessen, ezt el is mondtam neki. O azt felelte: ne butáskodj, a CBM egy vak misszió, mit keresnék én ott? Aztán először csak egyegy hónapra hívták. Legalább háromszor elment Ázsiába, míg hosszútávú munkát kapott. Az Úr imáimra adott válaszát éreztem ebben. Ezért nem volt olyan nehéz Afrikát elhagyni. Nem lehet könnyű egy pszichiáterfeleségének lenni. István eg\' csodálatos személyiség. Minden nehéz helyzetből lát kiutat. Mindig megtalálja azt a kis lehetőséget, amibe meg lehet kapaszkodni. 2008. május Ni 11