Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

DR. KÉGEL ESZTER Szeretettel köszöntöm 70. születésnapján, köszönöm, hogy vállalkozott erre a beszélgetésre. Sokan aggódva figyeltek azokra a hírekre, melyek betegségéről szóltak. Hogy érzi magát? - Köszönöm szépen az érdeklődését, jelen pillanatban jól érzem magam, de további kezelések várnak még rám. Az utóbbi eredmények alapján bizakodva tekinthetek előre. Másként él meg bármilyen betegséget egy orvos, mint egy laikus? - Szerintem az orvos a betegségét laikusként is megéli. Aggodalmai, félelmei - kicsit többet értve a dolgokhoz - nagyobbak lehetnek. Gyógyulást és az aggodalmak megszűnését kívánva beszélgessünk a múltról. Kezdjük az emlékezést Keszthellyel. - Édesanyám keszthelyi lány volt, édesapám, pedig mint mezőgazdász Somogvszobon dolgozott a gazdag német Hohenlohe herceg 2 ezer holdas birtokán. A keszthelyi Jobst szanatóriumban születtem 1940. augusztus 25én. 1941-ben édesapám munkája megszűnt. Még ebben az évben a család Esztergomba költözött, mert a Hercegprímási Uradalomnál, mint főintéző tudott elhelyezkedni. Ez az állása 1945-ben, a földreformmal kapcsolatosan szűnt meg. Köti-e még valami Keszthelyhez? - Anyai nagyszüleien a keszthelyi öregtemetőben nyugszanak, évente ellátogatunk oda halottak napján. Gyermekkorát Esztergomban töltötte? - Esztergomban a Tanítóképző elemijébe jártam az első négy évet, majd a József Attila Iskolában fejeztem be az általános iskolai tanulmányaimat. A Dobó Katalin Leánygimnáziumban érettségiztem 1958-ban, ahol kiváló tanárok tanítottak. Osztályfőnököm Dévényi Ivánné az irodalom szeretetére nevelt mindannyiunkat. Érettségi után a Pécsi Orvostudo104