Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

lála előtt itt ült nálam és beszélgettünk. Megkérdeztem milyen érzés, hogy már nem te vezeted a kórház belgyógyászatát: „Nem túl jó" - volt a válasz. Megemlítettem, hogy én is közeledek a nyugdíjhoz. „Akkor elmegy az utolsó mohikán is" - felelte. Néhány nap múlva meghalt. Altalánosságban azt mondhatom, hogy rombolni mindig könvnyebb, mint építeni. Az országot is le lehet rombolni, mint ahogy történik is napjainkban, de az újjáépítés dupla energiába fog kerülni. Kialakítanak sok új gyógyszertárat, és majd el fogják adni, lesz belőlük kocsma vagy játékterem. De az igazi baj ott van, hogy a szakmát verik szét. Szomorúan látom ezt a rombolást. Volt ennek a szakmának etikája, presztízse. Annak idején miért lettél gyógyszerész? - Gondolkodtam az orvoslás és a gyógyszerészet között. Pannonhalmára jártam gimnáziumba. Volt ott egy lelki atyám, Kövér Alajos. Az ő tanácsát megfogadva választottam a gyógyszerészetet. Simán vetted az akadályokat? - Elég nehéz volt, mert Pannonhalmán voltak konfrontációim 56 miatt. Hárman voltunk a fekete bárányok. Nekem azt tanácsolták, ne is próbálkozzak egyetemmel. Ezért aztán voltam sorkatona, segédmunkás, szóval megjártam a hadak útját, de Isten segedelmével ide jutottam. Esztergom hogy került a látóteredbe? - Az egyetem elvégzése után sokfele jártam állásnézőben. Tatabányán I és Vi szobás lakást ígértek gyógyszerész házaspárnak. Rohantunk a házasságkötő terembe, hogy ezt a lehetőséget el ne halasszuk. Tatabánya akkor sem volt világváros, viszont egy lakás nagy kincs volt. Tatabányáról kerültél Esztergomba? - A fiam asztmás lett és az akkori tatai igazgatóm ajánlotta a feleségemnek a sárisápi patikát, nekem pedig azt, hog)' járjak be Esztergomba a Rochlitz patikába, ahol a vezető már elég idős volt. 1976. március 1-vei kerültem Esztergomba. 32 évesen lettem a megye 2. legnagyobb forgalmú patikájában vezető. Rengeteget dolgoztam ügyeltem, és megszerettem az itteni embereket. Hogyan élted meg az iin. rendszerindítást és a patikák privatizációját? - A rendszerváltásnak örültem. Amikor a Kamara megalakult úgy éreztem a gyógyszerész társadalom felszabadult. Az 54-es törvény jó volt. A gyógyszertárak privatizációja különböző módokon zajlott le. Voltak olyan megyék, 101