Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

megoldani bizonyos dolgokat. Pályád következő állomása már a főváros volt. - Felkerültem Budapestre előszóra Heim Pál Kórházba, majd 1 1/2 év után átkerültem a Péterffy Sándor utcába. Itt töltöttem el 20 évet, végigjártam a szamárlétrát a gyakornokságtól az adjunctusságig. Szakmai életem nagyobbik részét e kórház falai között töltöttem el. 1981-ben eljött az a pillanat, amikor úgy éreztem váltanom kell és megpályáztam az esztergomi Gyermek Osztály vezetői állását. Mennyire ismerted addig Esztergomot? - Nagyon kevéssé. Igaz diákkoromban sokat kirándultam erre, de sohase gondoltam arra, hogy egyszer itt fogok dolgozni. Esztergomot azért választottam, mert minden rokonságom Budapesten él, és úgy gondoltam, ha vidékre megyek, akkor olyan távolságra kerüljek Budapesttől, ami még elérhető. Fel tudok menni egy koncertre, színházi előadásra. Nem is csalódtam, mert ideális munkahelyem lett. Igaz hosszú ideig nem tudtam letelepedni, és bent laktam a kórházban Hogyan emlékszel vissza az indulásra? - Egy kicsikét problematikus volt. Megtudtam ugyanis, hogy az elődöm nem távozott el neki csak a vezetői státuszát nem hosszabbították meg. El lehet képzelni ezt a szituációt. Természetesen informálódtam a körülményekről és ezzel együtt vállaltam. Az elődömmel egyébként végig a legjobb kapcsolatban voltam. Megtudtam, hogy milyen hibákat követett el és milyen hibákat követtek el ellene és próbáltam ezekből tanulni. Sajnos egyes döntéseimet később meg is bántam. Tudniillik az egyik problematikus pontja volt az elődömnek, hogy amikor idekerült egy klinikáról, akkor meglehetősen erélyes módon próbált mindent kiharcolni és ezt nem jó szemmel nézte az akkori vezetés. Később ezt az első lehetséges alkalommal meg is torolták rajta. Biztos, hogy neki is voltak magatartásbeli problémái. Mikor idekerültem ezekből okulva megpróbáltam lassú lépésekkel haladni. Nem léptem fel- sajnos- olyan kérésekkel, követelésekkel, melyek az osztály érdekében feltétlen indokoltak lettek volna. Konkrétan mire gondolsz? - Bizonyos átépítésekre, fejlesztésekre. Később, aztán ha valamit kértem, azt mondták, hogy most más fontosabb helyre kell a pénz, laborra, belgyógyászatra, ideggyógyászatra. A szükséges fejlesztések rendre elmaradtak. Az osztály 1952 óta nem volt felújítva. A gazdasági körülmények romlásával egvidőben az objektív lehetőségek is folyamatosan csökkentek. Távozásom előtt az épület elkezdett süllyedni, a falak repedezni, hol a fűtés, hol a vízellátás szenvedett zavart. Mivel magyarázod, hogy ilyen mostohagyerek volt a Gyermek Osztály? - Egyrészt a rossz gazdasági körülményekkel, másrészt az én természetemmel. Többször kellett volna az asztalra ütnöm, de nem tettem. Én meg92