Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

Mikor alakult ki az érdeklődése a belgyógyászat iránt? Tudni kell, hogy az évfolyamunk egy reform évfolyam volt. Érdekességként mondom, hogy felavatott orvosként a doktori címet nem használhattuk, egy évig a személyi anyagunkban Zsembery Dezső orvos szerepelt. Óriási viták után, egy év elteltével módosított rendelettel orvosdoktorok lehettünk. Abban az időben a szigorló évet un. gyakorló orvosként töltöttük el azon a szakon, amit V. év után választottunk. Ötödéves koromban döntöttem el, hogy belgyógyász leszek. Nem vonzották a manuális szakmák? Nem, annak ellenére, hogy állítólag jó kézügyességem volt. Medikusként rendszeresen feljártam a János kórház tüdőosztályára. Az akkori tüdőosztályok külön világa olyannyira megragadott, hogy elhatároztam, tüdőgyógyász leszek. A feltétele az volt, hogy a belgyógyászatból szakvizsgát szerezzek. Hol volt az első munkahelye? V asutas dolgozó gyerekeként kerülhettem a MAV Kórházba, a belgyógyászatra. Tanítómesterem Róth Imre volt, aki Debrecenből a Éornet klinikáról került az intézményhez, így voltam a Éornet iskolának "indirekt tanítványa". Főnököm diabetiológiával foglakozott, így e terület az én érdeklődésemet is felkeltette. Előzőekben is a Fornet iskola szellemét szívtam magamba, mint IV-V. éves hallgató. Cegléden könyveztem Végh Pál tanár úr belgyógyászati osztályán- aki szintén Fornet tanítvány volt, haematológiával foglalkozott- és tőle is sokat tanultam. A MA\' Kórház akkor is különleges felépítésű, rendszerű intézmény volt? Természetesen. Érdekes hierarchikus szervezet volt a maga nomenklatúrájával. Amikor kineveztek, a kinevezési okmányomban orvosfogalmazó megjelölés szerepelt. Az osztályvezető főorvos főtanácsos címet kapott, volt segéd- titkári, titkári és tanácsosi titulus is. 1957 februárjáig dolgoztam itt, amikor elbocsátottak. Ezek után óhatatlanul 1956-ról kell kérdeznem. Hogyan látta az orvos szemével az akkori eseményeket? Ez a téma egy külön beszélgetést is megérdemelne. Azt azért szeretném, ha elmagyarázná, hogy miért bocsátották el? Ahogy mondottam, munkáscsaládból származom. Apám szociáldemokrata beállítottságú volt. Részt vett a 1945 utáni újjáépítésben, kiemelték, mint jó szakembert, és oktató tisztként működött tovább, hittel és a jobbítás szándékával. 1953 fordulópont az életünkben. Apámat feljelentési kötelezettség elmulasztása címén letartóztatták, 4 évre elítélték. 33 hónapot Márianosztrán letöltött. Ezek az események nagy vihart és lelki válságot okoztak bennem. 1956. október 23-a a MÁV Kórházban ért, ahol mint mondottam, segédorvosként dolgoztam. A kórház Munkástanácsába választottak, vezetőségi tag lettem. Az intézményen belül sem76