Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

Dr. Kerekes Károly Régi igazság, hogy egy kórház g y ó g y í t ó munkájának színvonalát a 1 a p v e t ő e n nem egy-egy briliáns sebész vagy egy nagytudású belgyógyász határozza meg, hanem három alapszakma tevékenysége, nevezetesen a laborosé, a röntgenesé és a kórboncnoké. Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház ellátási területéhez tartozó betegek szerenesésnek mondhatták magukat, az elmúlt évtizedekben, mert a három alapszakma egyikének a pathológiának a vetetője Dr. Kerekes Károly főorvos volt. Vele beszélgettem otthonában. Hogyan telnek főorvos úr nyugdíjas napjai? - Csendesen. Olvasgatok, szeretek autózni, utazgatni. Bár a mai nyugdíjakból nem lehet nagy utakat tervezni. Erdekei, mi történik a szakmában, mi történik a kórházban. Nem könnyű elszakadni 34 év után a kórháztól. Esztergomot megszerettem, a kollégákat is. Igaz lecserélődött már a régi gárda, de azt hiszem az ujjakkal is megvoltam. A kezdetekről, az indulásról kérdezném. - 1923-ban születtem Magyarsarlóson. Ez egy Baranya megyei község, Pécstől 10 km-re. Apám tanítója volt a kb. 400 lakosú falunak. 10 éves koromban kerületem szülőfalumból Pécsre, a jezsuiták Pius Gimnáziumába, ami 8 osztályos volt. Jó általános érettségi után, akkor még felvételi nélkül a Pécsi Orvostudományi Egyetemen folytattam tanulmányaimat 1941-ben. Pécsről, ahol ifjúkoromat töltöttem nagyon sok kellemes emlékem van. Még mostanában is szívesen járok oda családtagjaimmal. III. éves medikus voltam, amikor kapcsolatba kerületem a Kórbonctani Intézettel. Megkérdezték ugyanis, nem lenne-e kedvem az intézetben dolgozni, tanulni. Igent mondtam azzal a hittel, hogy hasznomra fog válni, és nem csalatkoztam. Entz Béla volt a professzorom. Az idősebb kollégákat bevitték katonának, és mi ketten hárman fiatalok maradtunk az intézetben, asszisztencia nélkül, és így a szakma technikai részét is, pl. a szövettani anyagok feldolgozását, előzetes kiértékelését is végezhettük. Sőt az oktatásban is részt kellett vennünk. Nagyon sok. azóta például egyetemi tanárrá vált kolléga volt a tanítványom. így taníthattam az első szívátültetést végző Szabó professzort is. Entz professzor megszerettette velünk a kórbonctant és ez meghatározó lett a későbbi pályaválasztásom során. O nagy szerelmese volt szakmájának, és át is tudta adni azt a tanítványainak. Kire emlékszik még vissza ennyi év után is jó szívvel mesteri, tanárai közül? - 1951-ben szakvizsgáztam. Entz professzor ekkoriban elérte a 70. életévét és bár egy kicsit sértődötten, de 71