Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

Dr. Naszlady Attila Az esztergomi Vaszary Kolos Kórház egyik bel­gyógyászatának i évtizedek óta, V* fontos specifíci­tása a kardioló­gia. Nem kis sze­lepe van ebben Naszlady At­tila pro­fesszor úr­nak. A Korá­nyi TBC és Pulmonológiai Intézet igaz­gatói szobájában beszélgetek vele. - Professzor úr, hogyan került pálya­kezdésekor Esztergomba, és mit jelent az Ön számára ez a város? - Medikus koromban nagy gondot jelentett, hogy melyik specialitást vá­lasszam. Tetszett az ideggyógyászat, egzaktnak tartottam, kicsit hasonlított ahhoz a korábbi vágyamhoz, hogy elektromérnök legyek, de végül nem ebbe az irányba léptem. Esztergomba úgy kerültem, hogy 1956-os szereplé­sem miatt kizártak az egyetemről, és így végül soron kívül végeztem, ami azt jelentette, hogy egy fél évvel később kaptam diplomát, mint a többiek. Azért zártak ki, mert az évfolyam a Forradal­mi Bizottság elnökévé választott. A vá­lasztás távollétemben történt ugyan, de ez inkább súlyosbító körülménynek számított. Esztergomban akkor volt egy üres állás és elfogadtam a kijelölésemet. A város történelmi levegője egyébként is vonzást jelentett számomra. Koráb­ban csak turistaként jártam ott, dc nagy tisztelője voltam Mindszenty kardiná­lis úrnak. Érthető volt ez a tisztelet, hisz én a Regnum Marianumban voltam hosszú időn keresztül, amíg legális volt, majd mikor illegális lett akkor is. Te­hát szívesen mentem Esztergomba és úgy gondoltam, hogy a belgyógyászat elég széles terület ahhoz, hogy ha ké­sőbb más irányú lesz az érdeklődésem ez hasznomra válik. - Kik fogadták Önt akkor a kórház­ban? - Bárdv Károly volt az igazgató és Rajner János, a legendás Muki bácsi a belgyógyászat, Szigeti Pista bácsi a tü­dőgyógyászat főorvosa. Számomra ak­kor, mint kezdő orvos számára vala­mennyi főorvos nagy tekintélynek ör­vendett, mert mindenkiben találtam olyasmit, amit eltanulhattam. Rajner Muki bácsiról igen jó emlékeim van­nak. Szeretetre méltó embernek ismer­tem meg, mondhatom nagyon hamar atyai barátság alakult ki köztünk. Tőle tanultam, hogy hamuval a fejemen kö­zelítsek a beteghez és figyeljek rá. Olyan dolgokat adott át nekem, ame­lyek nem voltak leírva. A belgyógyászat akkoriban 90 ágyas volt alig 3-4 orvos­sal. - Kikre emlékszik vissza közülük? - Reményi Antal, Tábori Lajos, Deák Bandi. Kórházi szolgálati férőhely nem jutott mindenkinek külön és mi­vel a Bandi, bár bőrgyógyász volt, de a belgyógyászatra is ügyelt, így vele ke­rültem egy szobába, a belgyógyászat második emeletén, a folyosó végén. Ide 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom