Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

Dr. Leel-Őssy Lóránt A professzor úr írásait már több alkalommal olvashatták lapunkban. Örömömre szolgál, bogy most szobájában kérdezhetem, bár az alkalom nem biztos, hogy örömteli. - A Kór-Lapban nemrégiben Szállási ár. megemlékezett Sántha Kálmán professzorról. On, mint a valamikori tanítványok egyike hogyan emlékszik ha jdani tanítójára? A Kór-Lap egy régebbi számában már írtam róla, hogy milyen nagy különbségek vannak a régi és új orvosi iskolák között. A mai fiatal orvosok számára az orvosi iskoláknak lehet egy kicsit pejoratív jellege, azaz hozzákötődik egy rossz jelző, az általam iszonyatosan hibáztatható "feudális vezető típus", amit különösen ma szeretnek használni. Sántha professzor nagyon jó ellenpélda volt erre, aki pedig feudális korszakban élt és mégis teljesen demokratikus szellemű, csak a szaktudást tekintő iskolateremtő egyéniség volt. Az akkortájt kiemelkedő iskolát kialakító személyiségek, mint pl. Sántha vagy Haynal, Fornet, Petrányi stb., olyan szakot műveltek, ami új volt /idegsebészet, immunológia/ vagy tudásuk, betegekhez való viszonyuk, diagnosztikai képességük példás volt. Sántha professzorban mindez egyesült, azaz kiváló elméleti felkészültség társult finom diagnosztikai érzékkel az idegsebészethez szükséges manualitással, minden beteg iránti empátiával és a beosztottakkal való demokratikus, humánus viszonnyal. így lehetett vonzereje és alakíthatott iskolát azok közül, akik megpróbálták utánozni. A nemzetközi hírnév is sokat jelentett: Olivecrona a híres svéd idegsebész, /aki Karinthy frigyest is operálta / elsőként teremtett Sánthával kapcsolatot. A híres montreali intézetben Penfielddel együtt dolgozott. Nemcsak a neurológiát művelte szívvel-lélekkel, hanem benne élt a psychiatriában is. Elmeosztálvi vizitéin szinte baráti hangon beszélt az elmebetegekkel, akkor pedig még zárt osztály volt mindenütt. Sajnos Sántha professzor csak 53 évet élt meg, ezért nem lehetett annyi tanítványa, mint pl. Környey professzornak. Jelen pillanatban öten-hatan képviseljük ezt a nagy hírű iskolát, mert több neves tanítvány már meghalt / Hullay, Kajtos, Nagy Tibor, Rusz, stb. /. Néhányan külföldön dolgoznak /Iván László, Háberland Katalin, stb. /. - Hogy érzi, vajon évtizedek múlva lesznek-e olyanok, akik ugyanilyen jószívvel, tisztelettel emlékeznek majd önre? A kérdésben az is benne van, sikerül t-e itt Esztergomban olyan iskolát teremtenie, amely akkor is kimutatható hatású lesz, midőn On már nem dolgozik? - Nekem mindig vágyam volt, hogyha egyszer főnök leszek valahol, iskolát teremtsek. Ez nem úgy sikerült, ahogy elképzeltem. Esztergomban a klinikai szintet szerettem volna elérni. 55