Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

került Esztergomba. Fel kellett építeni és berendezni egy új urológiai osztályt. Nem volt semmi adaptációs idő. Már az első héten a műtőben voltam és asszisztáltam. Magyarsóki főorvos jóvoltából október 15-én hólyagkövet operálhattam. - Ezek szerint őt tekinted mesterednek? Szentjobi Zoli mondta annak idején, hogy soha nem felejti el azt a kollegát, aki szikét adott a kezébe. Akárhogy is, de nekem azt a szikét Magyarsóki Ferenc adta. Hogy később egy néhány kérdésben nem értettünk egyet, az nem változtat azon, hogy az én figyelmemet ő terelte az urológia felé. Amit ő adott nekem, az jó iskola volt, sokat tanultam tőle. Az a néhány év, amit együtt töltöttünk meghatározta a későbbi életemet. - Milyen most a kapcsolatotok? Változatlanul jó, úgy gondolom barátinak mondható, bár nem járunk sűrűn össze, de telefonon vagy egyéb alkalmakkor összejövünk. - Hogy látod, akkoriban Esztergomban milyen volt az urológián és egyáltalában a kórházban az orvos-orvos viszony? A 7()-es évek közepén igen baráti, igen kollegáiis, emberi viszony volt az orvosok között. Az urológia viszonylag kis család volt, ahol néha-néha előfordultak konfliktusok, de közösen mindig megoldhatók voltak. Kevesen voltunk. Kezdetben Szentjobi Zolival dolgoztam, mert Havasi Laci elment az igazgatásra, majd jöttek a Fiatalok: Varga Győző, Horváth Gyuszi, Hegedűs Gyula, majd Nagy Feri. A kórházon belül is baráti volt a kapcsolat. Mátyus Lajos sokszor leült beszélgetni velünk, ügyeletben együtt voltunk, közösek voltak a délutánjaink, néha az estéink is. Néhány évig a "keddi ügyeletek" legendásak voltak. A sebészeten körös Péter, a gyerekosztályon Papp Jenő a belgyógyászaton Dinnyés József. Közösen ültünk le este beszélgetni, vacsorázni, esetleg kártyázni. Az összetartás példás volt. Ha probléma adódott 4 ember ment a gyerekosztályra, a sebészetre vagy a belgyógyászatra. Kell e mondanom, hogy ez a környezet a betegek javát szolgálta. Hagy meséljek el egy történetet is, amit együtt éltünk meg. Egy asszonyt szíven szúrt a férje. Behozták a kórházba, és közösen láttuk, hogy megy cl belőle az élet. Gyorsan feltették az asztalra, Tőrös Péter kinyitotta a mellkasát, én rátettem a ujjamat a kamrára, ahol egy metszett seb volt. Beletettünk egy 8-as öltést és bezártuk, majd visszamentünk és megittuk a teánkat. A beteg másnap kint sétált a folyosón. Az ilyen és ehhez hasonló történeteket soha sem lehet elfelejteni. - Miért változott ez meg? 1979-80 táján szakadt meg ez a fajta orvos-orvos kapcsolat. Az okát igazán nem tudom megmondani. Személyiségekhez nem tudom kötni. Talántalán jobban kezdett menni mindenkinek. A város is egy kicsit megmozdult, alvóváros mivoltából. Lényeg az, hogy kezdtünk elhidegülni. - Van-e most barátinak mondható kapcsolatod esztergomi orvossal? Volt főnökömről már szóltam. I lor51