Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

zető. Ö kandidatúrát adott be, és ha jól emlékszem varjú és kakas kísérleteket végzett az arteriosclerosissal kapcsolatban. Vezetése alatt pezsgő volt a tudományos élet a kórházban. 2-3 évente volt Esztergomban jelentősebb konferencia vagy kongresszus. Nem tudom hányadikként az országban, de 1965-66 fordulóján, az emeleten egy 5 ágyas kardiológiai őrző egység alakult, ahová sikerült egy Heilige monitort is szerezni. Hatalmas monstrum volt, de rendelkezett monitorral, defibri 1 latorra 1, extern pacemakerral. Sok évig használtuk. Ebbe a koronária őrzőbe kaptam megbízást, hogy itt dolgozzak. Akkor kezdtük el a pitvarfibrilláló betegek elektromos cardioversióit. 1967-ben szakvizsgáztam, alorvos, 2 év múlva adjunctus, majd másodfőorvos lettem. Közben magánéleti változások történtek velem. Elváltam majd újra nősültem. Lélek István távozása után megbízott osztályvezetőként működtem. Milyen volt az egyes osztályok közötti kapcsolat annakidején? - Hagy meséljek el egy nem túl pozitív történetet ezzel kapcsolatban. A 60-as években én egy lelkes, fiatal orvos voltam. Egy ügyeletben szólnak, hogy vérzik egy ulcusos beteg. Jellemző volt, hogy 2 végtagján zúdítottam bele a vért és a 14 palack után sem sikerült még kielégítő állapotba hoznom. A sebészet vezetője Kocsis főorvos éppen bent volt, és azt találtam mondani neki, hogy a beteget, tessék átvenni, mert meg kéne operálni. Ezzel elszabadult a pokol, átjött és ordítva közölte, hogy tőlem államunk és pártunk kemény és feszes munkát vár el és nem akarta átvenni a beteget. Végül nem részletezem a történetet, a beteget elvesztettük. Néhány év múlva Kocsis doktort szakmai okok miatt távolították el az intézményből. Később disszidált, és mint kereszténydemokrata szidta az akkori rendszert. Persze nem ez a negatív élményem volt a meghatározó az osztályok közötti kapcsolatokban. Mindig belgyógyász akartál tenni? - Igen. Már az egyetemi éveim alatt eldöntöttem, hogy belgyógyász leszek, ezen belül a kardiológia mindig érdekelt. Pályafutásom során 1 napig sebész is voltam pont az előbb említett Kocsis főorvos alatt. Tekintettel arra, hogy alig maradt meg mellette ember, elment az. akkori igazgatóhoz, hogy nem tudja ellátni beosztottak hiányában a feladatait és segítséget kért. Közölték velem, hogy bizonytalan ideig át vagyok vezényelve a sebészetre. Első és egyetlen sebészeti ügyeletemre is visszaemlékszem. Tingyella Misi bácsi hathatós segítségével egy nagy, de felületes fejsebet láttam el. Aznap délután összefutottam Mohos Zolival, aki akkor igazgatóhelyettes tolt. Elpanaszoltam neki, hogy nem akarok sebész lenni, nem akarok a sebészeten dolgozni. () azonnal intézkedett és így neki köszönhetem, hogy nem lettem sebész. Hagy kanyarodjak vissza még jobban az időben. Honnan kerültél az egyetemre? - Csornai vagyok, egy pedagógus dinasztia tagja. Vidéki gyerekként nagy szorongások közepette kerültem Pestre. 1956-ban, ahogy elkezdtem az anatómiát tanulni már lőttek is, ugyanis a József körúton keresztanyámnál lak46