Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

ELŐSZÓ A Magyar Orvosi Kamara Esztergomi Szervezetének havonta, rendszeresen megjelenő folyóirata a Kór-Lap, 2000-ben a X. évfolyamát kezdte meg. A kötet - melyet kezében tart az olvasó - az elmúlt 10 esztendőben megjelent riportokból közöl válogatást. Beszélgetőpartnereim között voltak, akik csak néhány évet töltöttek az esztergomi kórházban, mások innen mentek nyugdíjba. Vannak, akik ma is itt gyógyítanak, élnek, politizálnak, és vannak, akik már nem lehetnek közöttünk. Kevesen futottak be közülük nagvívű pályát, dc tették és teszik a dolgukat, teljesítették és teljesítik esküjüket, amit egykor Hippokratész szellemében fogadtak meg. Interjúalanyaimat összekapcsolja a hivatásuk, a Kórház, és Szent István városa, Esztergom. A Vaszary Kolos Kórház idén ünnepli alapkőletételének 100. évfordulóját. Akik a kötetben megszólalnak az intézmény elmúlt évtizedeiben további "alapköveket" raktak le. Ez a város pedig - mely felé most a millennium évében annyi figyelem fordul, amelyet a szürke hétköznapokban is megérdemelne -szellemiségével készteti az itt élőket, hogy lehetőségeikhez képest minél többet tegyenek érte. Ez a több adott esetben egy gyakorló orvos részéről az újságírás felé történő kalandozást jelenti - mégha a profik meg is mosolyognak érte. Mint a Kór-Lap alapító szerkesztője, mindig is fontosnak tartottam, hogy megismerjem és bemutassam azokat az orvosokat, akik maradandó nyomot hagytak a Város és a Vaszary Kolos Kórház történetében. A magnószalag ma is őrzi a kollegák gondolatait, azokét is, akik már nem lehetnek közöttünk! Az interjúk során rengeteget tanultam tőlük! Csak remélni tudom, hogy azt az élményt, amit ezek a beszélgetések nekem jelentettek közvetíteni tudom az olvasó felé. Esztergom 2000. augusztus Osvai László ár. 3