Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

később HDL, LDL lett a nevük. Úgy hiszem a világirodalomban először talán én mutattam rá, hogy a HDL-nek védő hatása van az érelmeszesedéssel kapcsolatban. Milyen érzés volt igazgatónak lenni akkoriban? - Bár az igazgatóságot soha sem kívántam magamnak, de rengeteg dologba kellett belevágnom. Megépült példáid az új véradó állomás. A nővérotthon alapját is én raktam le. Sok főorvos akkoriban ment nyugdíjba. Szomorú emlékként él bennem Major főorvos halála. 3-4 hónappal a kinevezésem után váratlanul a karjaim között halt meg. Előző nap operálta édesanyámat és éjjel 1 órakor megjelent értem a kórházi autó, hogy azonnal jöjjek, a Major főorvos úr lakására. En a kocsiban azt hittem, hogy anyám halálát akarja közölni velem, közben kiderült, hogy ő kapott egy olyan infarctust, amin már nem tudtam segíteni. Azt lebet mondani, bogy az elmúlt években nyugdíjba ment főorvosok nagy részét te vetted fel az esztergomi kórházba? - Igen. Kárpáthv Lacit, Mátvus Lajost, Leel-Ossyt, Kis Gyulát. Kárpáthv Lacit például úgy vettem fel, hogy bélyegzővel a zsebemben utaztam le Bajára. O volt a bajai elmegyógyász főorvos unokaöccse, de nem azért ragaszkodtam hozzá. Bár elmondta, hogy nincs sok dolgozata, de én tudtam, hogy remekül operál. Meddig voltál igazgató? - 1966 tavaszától, addig, míg a dorogi kórházat nem egyesítették az esztergomival. Akkor leváltottak. 1979-ig a belgyógyászati osztályt vezettem. dói érezted magad Esztergomban? - Nagyon. Annak ellenére, hogy voltak mélypontok az életemben, amikor úgy éreztem, hogy jogtalanul sérelmek érnek, de ezek ellenére gyönyörű évek voltak ezek. Adódik a kérdés, miért menté! el mégis Budapestre? - Ez a ranglétrán való előremenetel miatt történt. Hiú ember vagy? - Talán nem vagyok hiú, de úgy éreztem, hogy ha már kandidátus vagyok, akkor még tovább mehetnék és egy fővárosi vezető kórház I. belgyógyászatát vezetni nagyon szép feladat. Ezért pályáztam meg a Bajcsy-Zsilinszky Kórházat és meg is kaptam az állást, jó néhány párttag pályázóval szemben. 1979-81 tavaszáig voltam főorvos a fővárosban, amikoris egy váratlan dolog történt az életemben. Ahogy említettem, soha sem voltam borítékos orvos és súlyos anyagi nehézségek közé, kerültem. Amikor Budapestre jöttem a Eővárosi Tanács ragaszkodott, hogy állandó lakásom legyen itt. Ezt csak úgy tudtam megvalósítani, hogy béreltem egy lakást Zuglóban. 2 szobáért 6000 forintot kértek, amikor a fizetésem 8000 forint volt. Váratlanul meglátogatott egy fraiburgi professzor Németországból, aki közleményeimből ismerte a nevemet. Megnézte az osztályomat és 37