Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

Dr. Holló János A Szent Margit Kórház igazgatói szobájában beszélgetek az intézmény vezetőjével, akiről már csak a régi esztergomiak tudják, hogy vaI a m i k o r Szent István városában kezdte a pályafutását. Mikor jártál utoljára Esztergomban? - Jó néhány évvel ezelőtt. Sajnos időbeosztásom nem nagyon engedi, pedig szívesen mennék. IIa eljutok oda mindig nagy örömmel nézek körül az azóta megváltozott városban. Milyen emlékeid vannak Esztergomról, és hogyan kerültél oda? - A legkedvesebb és a legjobb emlékeim kötnek oda. Fiatal kezdő orvos voltam ott. 1959-ben végeztem a Budapesti Orvosi Egyetemen. Akkoriban nem nagyon lehetett válogatni a pályakezdőknek. Nekem 2 lehetőséget ajánlottak fel. Mehettem volna az Élettani Intézetbe, ahol mint medikus 4 évig demonstrátorként dolgoztam, a másik pedig az esztergomi belgyógyászat volt. Ezzel az utóbbi lehetőséggel éltem, mivel belgyógyász szerettem volna lenni. így, bár budapesti születésű voltam és szüleim is itt éltek, leköltöztem Esztergomba. - Amikor kiderült, hogy enyém az állás, egy hétvégén leutaztam oda és Naszlady Attila barátom fogadott, akit már előzőleg is ismertem. 1956-57-ben mikor az egyetemi oktatás szünetelt én bizonyos kapcsolatok révén a Sportkórházba kerültem. Bejártam Láng professzor úr osztályára. Naszlady Attila barátom ott dolgozott szigorlóként. így ismerkedtünk össze. Szóval Esztergomban Attila örömmel fogadott. Azt mondta jó, hogy jössz, már Isten tudja hány napja vagyok ügyeletes, a hét végén már te leszel. így indultam. Az első ügyeletemet sohasem felejtem cl. Egy ileuszos beteget hoztak, akit nagy nehezen átadtam a sebészetre. Kiderült, hogy epekő ileusza volt. Szólj néhány szót akkori főnökeidről, kollegáidról! - Rajner Muki bácsira nagy szeretettel emlékszem vissza. Tőle sok mindent tanultam. A gyakorlati munka tapasztalatait tőle szereztem. A belgyógyászaton együtt dolgoztam Naszlady Attilával, Tábori Lajossal, Boga Mariann-nal. Mohos Zolira, aki a közelmúltban halt meg, tisztelettel gondolok vissza. Példát mutatott emberségből, tisztességből, szakmaszeretetből. Értett a patológiához, a laboratóriumi munkákhoz, a belgyógyászathoz. Milyen volt a kapcsolat a kollegák között. Túl azon, hogy a múlt persze megszépíti a dolgokat? Ki és mi fogadott téged városunkban? - Abban az időben jó volt ez a kapcsolat. A Tüdőgondozó feletti részen 30