Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

vettem komolyan. 1 hét múlva Csőkör György a járási főorvos ugyanezt mondta el nekem. Ez már elgondolkodtatott. Májusban aztán, amikor Budapesten klinikai búcsúvacsora volt a Moszkva étterem kerthelységében Rubánvi professzor félre hívott és elmondta, hogy a szakszervezeti központban tudomást szerzett arról, hogy elfogadták az eltávolításomat egy majdani fegyelmi eljárás eredményeként. Ezekután csak egy lehetőségem maradt. Megbeszéltem a dolgot a feleségemmel, ő is egyetértett és 1968 július 1-én elhagytuk Magyarországot. Ezt a lépést azelőtt el se tudtam volna képzelni, hisz alkalmam sokszor lett volna a távozásra. Mikor jöttél újra haza? 1990. október 25-én csütörtökön. Másnap a város megbízásából a Sötétkapunál én mondtam a megemlékezést az emléktábla avatásakor. Tittmann.bános az Orvosi Kamara alakuló ülésére is meghívott. Azóta többször voltam Esztergomban. 1993-ban a város díszpolgára lettem. Idén 26-án újra én mondom az ünnepi beszédet a Sötétkapunál. Most egy író-olvasó találkozón vettél részt. Nyugaton írásaim kapcsán bekerültem a közirodalomba. Első könyvem, a publicisztikai írásaim válogatása 1983ban jelent meg. Az elmúlt években sokan kérték, hogy az azóta eltelt időben született írásaim is jelenjenek meg. Sokáig haboztam, de úgy alakult, hogy tavaly megjelent az Erkölcs és politika II. és III. Kelemen Bandi barátom - a szekszárdi sebész főorvos - folyton "macerált", hogy írjak a klinikán eltöltött időszakról. Beadtam a derekamat, de azt gondoltam, ne csak a klinikai éveimről szólok, hanem az egész életem alatt történt dolgokról. Ebből lett egy emlékiratszerű kötet a Pályám emlékezete, melyet itt Esztergomban is sokan szívesen fogadtak. Köszönöm a beszélgetést és remélem, hogy a közeljövőben folytathatjuk 1999. október 24