Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

adjunctusa volt, nekem pedig rokonom. Apám mindig mondta, menj oda, ke­resd meg a Ferit, de ezt soha sem tet­tem meg. Egyetlen egyszer sem men­tem oda hozzá, nem is ismert. - Sebász hogyan lettél? Végzés után megnősültem. Rábe­széltek, hogy nőgyógyász legyek. 3 helyre is beadtam pályázatot. Majdnem sikerült az egyik, nevezetesen a Váci nőgyógyászati állást elnyernem, de vé­gül is egy Illés nevű évfolyamtársam etikátlansága miatt ez. maghiúsult. Nem volt állásom. Miért esett a választásod Esztergom­ra? Korábban soha sem jártam Eszter­gomban. Apósom azonban itt dolgozott az akkori MIM-ben. () ajánlotta, jöjjek le Esztergomba és érdeklődjek a kór­házban. 1969 augusztusában érkeztem ide. Felkerestem az akkori igazgatót dr. Félek Istvánt, aki azt mondta, hogy csak az urológiára tud felvenni. Rövid gondolkodás után elvállaltam. Marczel Pista bácsi volt akkor az osztályvezető. 1 évig dolgoztam az urológián, amikor megkeresett az igazgató úr egy papír­ral, melyen az állt, hogy átsorolás. Ki­derült, hogy amikor felvettek az uroló­gián nem is volt orvosi állás, hanem a délutános takarítónő statusára kerül­tem. Mátvus főorvos úr jubileumán el is mondtam, hogy jó, jó az ő tanítványa­iból lettek professzorok is, de a legna­gyobb karriert én futottam be, mert ta­karítónőből lettem másodfőorvos. - Hogyan kerültél át a sebészetre? A sebészeten lett egy üres állás és­akkoriban Mátvus főorvos is beteges­kedett- Czelman Róbert az adjunctus felhívott telefonon az emeletre. Abban az időben a jelenlegi sebészeti épület földszintjén működött az urológia, az emeleten pedig a sebészet. Felkért, hogy jöjjek dolgozni hozzájuk. Tekin­tettel arra, hogy eredetileg is sebész szerettem volna lenni és akkortájt fel­röppentek olyan hírek, hogy az uroló­giát elviszik Tatabányára, igent mond­tam a kérésre. Meg kell, hogy mondjam, én min­dig is egv szorongó ember voltam. So­káig gondolkodtam képes vagyok-e a vállalt feladatra. Szerencsémre, bár én voltam a sebészeten a 7. ember, egy nagyon jó csapat gyűlt ott össze. Em­lékszem egy beszélgetés kapcsán azt találtam mondani, hogy ti már rég nem lesztek itt, amikor én még az esztergo­mi sebészeten fogok dolgozni. Ez a jóslatom később be is vált, mert senki sem maradt ott, Mátvus főorvoson kí­vül. - Zökkenőmentes volt az indulásod? Boldog voltam, amikor sebész let­tem és lelkesen dolgoztam. Mátvus fő­orvosnak köszönhetően az elsők között voltunk az országban, akik érsebészet­tel kezdtünk foglalkozni. Hozzánk jár­tak tapasztalatcserére olyan azóta ne­ves szakemberek, mint Dzsinics Csa­ba, aki e területen nagy karriert futott be, vagy a jelenlegi ajkai sebész Heténvi András is. - Te a szakmát főnöködtől, Mátyus La­jostól tanultad? Igen egyértelműen. Nem csak a sebészetet, hanem azt a szemléletet is, amiből most élek. Korán megtanította, 191

Next

/
Oldalképek
Tartalom