Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

zet gazdasági helyzete jó, a fogászat nem ráfizetéses, el tudja magát tartani, így pillanatnyilag nem aktuális a kérdés. - Ha a fővárosban egy-egy utcán végig sétálok, minden harmadik ház kapuján fogorvosi rendelést látok kiírva. Nem lehet. hogy maholnap több lesz az eszkimó, mint a fóka? Ez elkövetkezhet. Egyes helyeken már így is van. Sopronban például úgy hallottam, hogy 270 fogorvos működik. Ha arányosan lennének elosztva a fogorvosi praxisok, akkor a jelenlegi szám nem lenne túl sok. Úgy gondolom Esztergomban és környékén ennyi fogorvosra szükség van, főleg ha később a gazdasági fellendülésből realitás lesz. - Mennyit és miben ment előre a fogorvoslás tudománya az elmúlt évtizedekben? Elsősorban az anyagokban történt óriási előrehaladás. Közismert, hogy a fogorvoslás anyagigényes szakma. Nincs olyan év, hogy ne kerülne a piacra új tömő vagy lenyomat anyag. Persze ezek egyre drágábbak is. Magában a kezelésekben is lényeges előrelépések történtek. A pályám kezdetén még elektromos motorokkal hajtott fúrók voltak, nagy forradalmat jelentettek a turbinás fúrógépek. A beteg és az orvos számára is megkönnyítették a konzerváló fogászatot. - Hogyan látod a jövőt? Innen szeretnék nyugdíjba menni. 55 éves vagyok. Nagyobb szakmai ambícióm nincs. Persze azért Győrbe minden hónap utolsó péntekén a szakmai továbbképzésekre ha tehetem eljárok. Régebben rendszeresen ott voltam a különböző kongresszusokon is, de ezt ma már meg kell gondolni, mert igen nagy összegekbe kerülnek. - Es politikusként hogyan látod a jövőt? Esetleg, mint helyi képviselő, de erre még van időm, hogy eldöntsem. - Befejezésül a családodról kérdeznélek. Nagyobbik fiam már a Semmelweis Orvostudományi Egyetemet végezte el. Családi orvos akart lenni. El is kezdte a képzést, de időközben sikerült bejutnia a kórház belgyógyászatára. Most ott dolgozik. Ha minden igaz hamarosan belgyógyász szakorvos lesz, a későbbiekben pedig kardiológus válhat belőle. Kisebbik fiam 20 éves, számítógépes, programozó iskolába jár Békéscsabára. Köszönöm a beszélgetést 1997. augusztus 151