Osvai László: Orvosportrék Esztergomból
Előszó
rekonstrukció kapcsán szoros a viszony az Önkormányzat és a Vaszary Kolos kórház között, de ezek döntően gazdasági természetűek és ezekbe nem én vagyok az illetékes. - Mennyi időt vesz el a hivatalod a hivatásodtól? Igyekszem úgy beosztani, hogy a civil foglalkozásomból ne vegyen el túl sok időt, persze ez nem mindig sikerül. - Megváltozott az életed azzal, hogy alpolgármester lettél. Gondotok arra, hogy több barátod lett? Ügy érzem, hogy nekem eddig is sok barátom volt. Kezdődött azzal, hogy Dorogon zenész voltam, az akkori barátaim ma sem változtak. A foglalkozásom kapcsán is sok embert ismertem meg. A szűkebb baráti köröm megmaradt, sőt talán egy kicsit bővült is. Én magam úgy érzem, nem változtam, igyekszem ugyanaz maradni, persze, hogy milyen eredménnyel azt már nem nekem kell megítélni. - A jelen után beszéljünk egy kicsit a múltról. Született esztergomi vagy? Nem. Dorogon születtem 1942ben, odajártam általános iskolába. Esztergomba akkor kerültem, amikor 1956ban beiratkoztam az István gimnáziumba. 1960-ban itt érettségiztem. 1 évet dolgoztam- nem önszántamból- az esztergomi szerszámgép gyárban és a dorogi lepárlóban, ugyanis 1960-ban még erősen figyelembe vették a származást. Apám maszek kiskereskedő volt és ezért elsőre nem sikerülhetett a felvételim. 1960-ben végül is felvettek a Budapesti Orvostudományi Egyetemre. - Vonzott a fogorvosi pálya? Eredetileg általános orvos szerettem volna lenni. Érettségi körül egy tanárom ajánlotta, hogy a Fogorvosi Kart válasszam. Nem bántam meg, mert megszerettem az orvostudománynak ezt az ágát. Félig meddig egy manuális szakma, félig meddig egy mesterség. Úgy érzem, tudok tenni valamit az emberekért. - Hogyan emlékszel vissza a kezdő éveidre? Az egyetemen az I. évben fogorvos asszisztensi gyakorlaton kellett részt vennünk. Még a régi Lipták házban működött akkor a fogászat, ezt én ott töltöttem el. Korompai Karcsi bácsiakire nagy szeretettel emlékszem vissza- megkérdezte: "tanulni akarsz, vagy csak ide járni?" Első nap elmagyarázta, hogy adjam be a tablettából főzött Novokaint és másnap már kezembe adta a fogót. O tanított meg fogat húzni. A II. évben a belgyógyászati gyakorlatot a kórházban töltöttem. Felejthetetlen élményként emlékszem vissza Rajner Muki bácsira. Együtt voltam a gyakorlaton Marczel Miska barátommal, akinek az édesapja az urológia főorvosa volt. Mi kíváncsi medikusok megkértük őt, hogy a műtétekre bemosakodhassunk. Nagy élmény volt ez is. Marczel főorvos úr minden műtétet úgy kezdett- mikor már kezében volt a szike -, hogy: "Isten nevében". Elismeréssel tudok visszaemlékezni az akkori nagy tudású esztergomi főorvosokra. 149